Gentoo Linux ppc Kézikönyv: A Gentoo telepítése

Bevezetés

Üdvözlés

Üdvözöljük a Gentoo operációs rendszerben! A Gentoo egy Linux alapú ingyenes és teljesen szabad operációs rendszer, amely szinte bármilyen alkalmazáshoz vagy igényhez automatikusan optimalizálható és testre szabható. Az ingyenes és teljesen szabad szoftverek ökoszisztémájára épül. Nem rejti el a felhasználók elől, hogy mi fut a motorháztető alatt. A Gentoo és az egész Linuxos ideológia pontosan az ellenkezője a végtelenségig haszonelvű, kapzsi, zárt forráskódú ideológiát szem előtt tartó, hipokrita -jóemberkedő- cégeknek (amelyek az informatikai tudást a színfalak mögött képmutató módon alárendelték a végtelen haszonelvűségnek, és harácsolásnak). Ha egy személy teljesen szabad és teljesen a maga ura akar lenni, ha teljes mértékben a saját kontrollja alatt akarja tudni a saját számítógépét és magánéletét, akkor bizony a bármilyen célra teljesen szabadon felhasználható Linux alapú rendszert fogja használni, ez nem kérdéses.

Nyitottság

A Gentoo operációs rendszer első számú szoftvereszközei egyszerű programozási nyelvekből épülnek fel. A Portage a Gentoo szoftvercsomagokat karbantartó rendszere amely Python szkript nyelven lett megírva. A Portage szoftvercsomag-kezelő számára elkészült szoftvercsomag-definíciókat tartalmazó ebuild fájlok bash parancssori szkript nyelven vannak megírva. Felhasználóinkat arra biztatjuk, hogy tekintsék át, módosítsák és fejlesszék a Gentoo minden részének a forráskódját. Töltsék le, tanulmányozzák, szedjék darabokra és fejlesszék tovább az egész operációs rendszert. Ez a Linux és a szabad forráskódú ideológiának az igazi ereje.

Alapértelmezés szerint a szoftvercsomagok kizárólag akkor kerülnek megjavításra, ha azok a javítások a hibák kijavításához vagy a Gentoo operációs rendszeren belüli együttműködés biztosításához szükségesek. (Mi nem javítgatunk összevissza, nem javítjuk meg a már jól működőt is - ellentétben a jelenleg elterjedt vicckategóriába illő zárt forráskódú "operációs rendszer" fejlesztőivel, M$). A Gentoo esetében a javításokat úgy telepítik az operációs rendszerre, hogy az upstream projektek által biztosított, ember által olvasható szöveges forráskódot a felhasználók letöltik, majd helyileg a saját számítógépeiken bináris futtatható formátumra fordítják át (bár olyan szoftvercsomagok támogatására is mód van amelyek előre bináris kódra lefordított futtatható szoftvereket tartalmaznak). A Gentoo operációs rendszer beállítása szövegfájlokon keresztül történik. Ott beállítható, hogy lefordított bináris kódot tartalmazó szoftvercsomagot töltsünk le a forráskódot tartalmazó szoftvercsomag helyett.

A fenti és egyéb okok miatt: A nyitottság már alapból be van építve tervezési elvként.

Választás

Egy másik Gentoo tervezési elv a választás lehetősége, tehát a választhatóság szabadsága.

A választási lehetőség már a Gentoo operációs rendszert telepítésekor egyértelművé válik a kézikönyvben. Például a rendszergazdák két teljes mértékben támogatott init-rendszer közül választhatnak (a Gentoo operációs rendszer saját OpenRC init-rendszere vagy a freedesktop.org systemd init-rendszere). Megválaszthatják az adathordozók partícióinak az elrendezését, az adathordozó partícióin használandó fájlrendszert. Kiválaszthatják a célirányos rendszerprofilt, eltávolíthatják vagy hozzáadhatják a különböző szolgáltatásokat. Globális (rendszerszintű) vagy szoftvercsomag specifikus szinten USE jelölőzászlókat adhatnak hozzá a szoftverekhez, sokfajta rendszerbetöltővel (bootloader-rel), hálózatkezelő segédprogrammal és még rengeteg mással.

Fejlesztési filozófiájuk szerint a Gentoo szerzői igyekeznek elkerülni, hogy a felhasználókat egy adott rendszerprofil vagy asztali környezet használatára kényszerítsék rá. Ha valami elérhető a GNU/Linux ökoszisztémában, akkor az valószínűleg a Gentoo operációs rendszeren is elérhető. Ha mégsem, akkor örömmel vennék, ha az elérhetővé válna. Új szoftvercsomagok esetében ajánlott először egy szoftvercsomagot benyújtani a GURU-ba. Miután beérett, és egy Gentoo fejlesztő vállalta, hogy szponzorálja az új szoftvercsomagot, akkor az bekerülhet a hivatalos Gentoo szoftvercsomag-tárolóba.

Hatalom

Mivel a Gentoo, az ember által is könnyen elolvasható, forráskód-alapú operációs rendszer, (tehát elsősorban nem az előre bináris futtatható kódra lefordított programokra alapul, hanem azok forráskódjaira), ezért a Gentoo új számítógépes utasításkészlet-architektúrákra nagyon jól átportolható, és lehetővé teszi az összes telepített szoftvercsomag hangolását is. Ez az erősség egy másik Gentoo tervezési alapelvet is felszínre hoz: A felhasználók kezében lévő korlátlan hatalmat.

Az a rendszergazda, aki sikeresen telepítette és testre szabta a Gentoo operációs rendszert, az lényegében forráskódból összeállított és személyre szabott egy komplett operációs rendszert. A teljes operációs rendszer hangolható a bináris szoftverek szintjén a Portage make.conf fájljában található mechanizmusok segítségével. Megkívánt esetben a módosításokat szoftvercsomagonként vagy szoftvercsomag-csoportonként is el lehet végezni. Valójában a funkciók teljes készletei hozzáadhatóak az operációs rendszerhez vagy eltávolíthatóak az operációs rendszerből a USE jelölőzászlók által.

Nagyon fontos, hogy a Kézikönyv olvasója megértse, hogy ezek a tervezési elvek teszik egyedivé a Gentoo operációs rendszert. A nagy hatalom, a sok választási lehetőség és a rendkívüli nyitottság elvei mellett a Gentoo használata során a szorgalmat, a logikus gondolkodást és a szándékosságot kell alkalmazni. Tudjuk, hogy mindez egyeseknek elsőre soknak tűnik, de ne ijedjen meg. A Linux elképzelés és a Gentoo operációs rendszer működése alapjában véve nagyon egyszerű. Jól működik, végletekig testre szabható, egyszerűen csak "teszi a dolgát" és semmi mást nem csinál.

Hogyan épül fel a telepítés?

A Gentoo operációs rendszer telepítése egy 10 lépésből álló eljárásnak tekinthető, amely megfelel a következő fejezeteknek. Minden lépés végigcsinálása egy bizonyos állapotot eredményez:

Lépés	Eredmény
1	Felhasználó egy működő környezetben van, amely készen áll a Gentoo telepítésére.
2	Internetkapcsolat készen áll a Gentoo telepítésére.
3	Számítógépen lévő adathordozó(k) inicializálva van(nak), hogy befogadják a Gentoo telepítést.
4	Telepítési környezet elő van készítve. A felhasználó készen áll arra, hogy a chroot paranccsal belépjen az új telepítési környezetbe.
5	Telepítési környezetbe belelépve telepítve lettek azok a legalapvetőbb szoftvercsomagok, amelyek minden Gentoo telepítésnél azonosak szoktak lenni.
6	Telepítve van a Linux rendszermag (a kernel).
7	Felhasználó a Gentoo operációs rendszer beállításfájljainak nagy részét beállította.
8	Szükséges rendszereszközök telepítve vannak.
9	Megfelelő rendszerbetöltő (bootloader) szoftver telepítve van és megfelelően be van állítva.
10	Frissen feltelepített Gentoo Linux operációs rendszerünk készen áll a felfedezésre.

Lépések meghatározása

A kézikönyv rengeteg lehetőséget mutat be, különösen azok számára, akik még soha nem telepítettek Linuxot telepítő nélkül.

Fontos megérteni, hogy a kézikönyv úgy van kialakítva, hogy eltérő hardverek telepítési igényeivel írja le a telepítéshez szükséges lépéseket, amely így a különböző hardverek széles skáláján mozog. Emiatt a kézikönyvben bemutatott sok lehetőség egy adott telepítés esetében szükségtelen lehet, és kihagyható a telepítés menetéből.

Javasolt lépések a telepítés menetében

"Javasolt:", bizonyos lépések nem feltétlenül szükségesek, de a legtöbb esetben hasznosak, például a sys-kernel/linux-firmware telepítése esetében.

Opcionális lépések a telepítés menetében

"Opcionális:", a kézikönyv számos szakasza teljesen opcionális, és kihagyható, ha a felhasználó egy egyszerű, nagyrészt alapértelmezett telepítést szeretne.

Erre példák a fordító jelölőzászlók testreszabása, teljesen egyedi kernel használata és a root bejelentkezés letiltása.

Tip
Amikor opcionális lépéseket követ, fontos, hogy minden előfeltétel teljesüljön. Egyes opcionális lépések más opcionális lépésektől függenek.

Elavult lépések a telepítés menetében

A Gentoo operációs rendszer már régóta létezik. A kézikönyvben leírt egyes telepítési lépések korábban relevánsabbak voltak, de mára már nagyrészt elavultak. Ahelyett, hogy ezeket az információkat azonnal eltávolítanánk a kézikönyvből, mivel néhány felhasználó számára még hasznosak lehetnek, a Elavult: megjelölést tettük rájuk az eltávolítás előtt. Az eltávolítást követően a Laptörténet funkciót kell használni ennek az elévült tartalomnak a megtekintéséért.

Alapértelmezett lépések és alternatív lépések a telepítés menetében

Amikor választási lehetőségek merülnek fel, a kézikönyv igyekszik bemutatni az egyes lehetőségek előnyeit és hátrányait.

Ha az esetleges választási lehetőségek kölcsönösen kizárják egymást, akkor az "Alapértelmezett" jelölés azokat az opciókat jelöli, amelyek a leginkább támogatottak vagy leggyakrabban választottak, míg az alternatívák az "Alternatíva" megjelöléssel szerepelnek.

Note
Az Alternatíva lehetőségek nem alacsonyabb rendűek az Alapértelmezett lehetőségeknél, de az Alapértelmezett lehetőségek általában szélesebb körben használtak, és jobb támogatást kaphatnak.

Telepítési lehetőségek a Gentoo operációs rendszer számára

A Gentoo operációs rendszer sokféleképpen feltelepíthető a számítógépünkre. Letölthető a Gentoo szerverszámítógépeiről amelyek a hivatalos rendszerindító (bootolható) ISO lemezképfájlokat és a tömörített telepítőfájlokat tárolják. Ezt követően a bootolható képfájl USB adathordozóra (pendrive-ra) is rárakható, vagy netbootolt környezeten keresztül is elérhetővé tehető a számítógépünk számára. Alternatív megoldásként telepíthető egy már feltelepített környezetből, vagy egy nem Gentoo alapú bootolható adathordozóról (például Linux Mint).

Ez a dokumentum a hivatalos Gentoo lemezképfájlokra, vagy bizonyos esetekben netbootolással történő telepítésre vonatkozik.

Note
A további telepítési módszerekkel kapcsolatban, beleértve a nem Gentoo rendszerindító adathordozók használatát is, olvassa el az Telepítési alternatívák című útmutatónkat.

Ezenkívül biztosítunk egy Gentoo telepítési tippek és trükkök nevű dokumentumot, amely hasznos lehet az Ön számára.

Problémák

Amennyiben Ön hibát talál a telepítésben (vagy a telepítési dokumentációban), akkor kérjük, hogy keresse fel a hibakövető rendszerünk weboldalát, és ellenőrizze le, hogy a hiba mások számára is ismert-e. Ha nem ismert a hiba, akkor kérjük Önt, hogy hozzon létre egy hibajelentést, ami által mi fejlesztők, gondoskodhatunk arról, hogy a hiba mások számára is ismerté váljon. Kérjük Önt, hogy ne féljen a hibákhoz hozzárendelt fejlesztőktől, ők ugyanis nem esznek meg embereket (a legtöbb esetben), és a fejüket sem szedik le másoknak (általában).

Bár ez a dokumentum architektúra-specifikus, tartalmazhat hivatkozásokat más architektúrákra is, mivel a Gentoo kézikönyv nagy része minden architektúrára azonos szöveget használ (a párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében). Az ilyen típusú hivatkozások a lehető legkevesebb mennyiségre vannak korlátozva a félreértések elkerülése érdekében.

Ha bizonytalanság merül fel azzal kapcsolatban, hogy az adott probléma az felhasználói-probléma (a dokumentáció gondos elolvasása ellenére történt-e), vagy esetleg szoftverprobléma (valamilyen hibát követtünk el annak ellenére, hogy gondosan teszteltük a telepítést/dokumentációt), akkor mindenki csatlakozhat a #gentoo (webchat) csatornához az irc.libera.chat weboldalon. Természetesen mindenkit szeretettel várunk egyébként is, hiszen chat csatornánk a Gentoo széles spektrumát lefedi.

Ennek apropóján, ha további kérdései vannak a Gentoo rendszerrel kapcsolatban, akkor nézze meg a Gyakran ismételt kérdések cikket. Vannak még további Gyakran ismételt kérdések is a Gentoo fórumokon.

Hardverkövetelmények

Mielőtt folytatná a telepítést, az Ön számítógépének teljesítenie kell a minimális hardverkövetelményeket a Gentoo ppc rendszerarchitektúrára való sikeres telepítés érdekében.

For a smooth install process though, the Handbook recommends at least 40GB of space for the root partition.

Gentoo Linux telepítéséhez használt ISO képfájl

Tip
Bár a hivatalos Gentoo bootolható adathordozó használata javasolt a telepítés során, más telepítési környezetek is használhatók. Azonban nincs garancia arra, hogy tartalmazzák a szükséges összetevőket. Ha alternatív telepítési környezetet használ, akkor ugorjon a Adathordozók előkészítése részhez.

Minimal installation CD képfájl

A Gentoo minimal installation CD, másik néven installcd, egy kicsi, bootolható Live ISO-képfájl: Egy önálló Gentoo környezet. Ezt a képfájlt a Gentoo fejlesztői tartják karban, és úgy tervezték, hogy bármely internetkapcsolattal rendelkező felhasználó telepíthesse róla a Gentoo operációs rendszert. A Live ISO-képfájl bootolása során a rendszer észleli a számítógép hardverét, és automatikusan betölti a megfelelő illesztőprogramokat.

A Minimal Installation CD-képfájl kiadásainak elnevezése a következő formátumban történik: install-<mikroarchitektúra>-minimal-<a kiadás időbélyege>.iso.

Important
The Gentoo minimal installation CD requires at least 140MB of RAM to boot.

Gentoo LiveGUI képfájl

Egyes felhasználók számára egyszerűbb lehet a Gentoo telepítése a LiveGUI használatával, amely KDE asztali környezetet biztosít. A hasznos grafikus környezet mellett a LiveGUI a WiFi egyszerűbb beállítását is lehetővé teszi a NetworkManager Applet segítségével.

Important
The Gentoo LiveGUI requires at least 2GB of RAM to boot.

}}

Mik azok a stage fájlok?

A stage fájl egy archívumfájl, amely a Gentoo környezet magjaként szolgál. (Fordítói megjegyzés: Ez egy közönséges tömörített Linuxos tar fájl. Ez a fájl egy előre elkészített Gentoo minirendszer ami be lett tömörítve egy tömörített fájlba. A kicsomagolást követően ennek a fájlnak a tartalmára épül rá az egész további rendszer. Tehát ennek a fájlnak a kicsomagolt változatához adjuk hozzá a kernelt, a bootloadert, a grafius környezetünket, további alkalmazásainkat.).

Az úgynevezett stage 3 (3. fokozat) tar fájlok letölthetőek az internetről a releases/ppc/autobuilds/ oldalról bármelyik hivatalos Gentoo tükörszerverről. A stage fájlokat gyakran frissítik, ezért azok nincsenek benne a hivatalos Live ISO-képfájlokban.

Tip
A stage fájlokat egyelőre figyelmen kívül lehet hagyni. Ezeket később részletesebben ismertetjük, amikor a rendszerelépítésnél szükség lesz rájuk.

Note
Korábban a kézikönyv a 3-nál alacsonyabb verziójú stage fájlok telepítési lépéseit írta le. Ezek a stage fájlok olyan környezeteket tartalmaztak, amelyek nem megfelelőek a tipikus telepítésekhez, és a kézikönyv már nem foglalkozik velük.

Letöltés

A telepítőfájl megszerzése

A Gentoo Linux által használt alapértelmezett telepítőfájl a minimal installation CD fájl, amely egy nagyon kicsi, bootolható Gentoo Linux környezetet biztosít. Ez a környezet tartalmazza a Gentoo telepítéséhez szükséges eszközöket. A képfájl letölthető a fő letöltési oldalról (ez az ajánlott eljárás). Valamint manuálisan is megkereshető és letölthető, ha az ISO képfájl helyét tallózza a rendelkezésre álló tükörszerverek közül.

Gentoo tükörszervereken történő navigálás

A tükörszerverről történő letöltés esetén a minimal installation CD képfájlokat a következőképpen találhatja meg:

1. Csatlakozzon a tükörszerverhez, jellemzően ahhoz amely Önhöz a legközelebb van a Gentoo forráskódokat tároló tükörszerverek listáján.
2. Navigáljon a releases/ könyvtárba.
3. Válassza ki az Önnek megfelelő célarchitektúra könyvtárat (úgy mint ppc/).
4. Válassza ki az autobuilds/ könyvtárat.
5. Az amd64 és az x86 architektúra esetén válassza ki a current-install-amd64-minimal/ vagy a current-install-x86-minimal/ könyvtárat (az architektúrának megfelelően). Az összes többi architektúra esetén lépjen be a current-iso/ könyvtárba.

Note
Egyes célarchitektúrák, például az arm, a mips, és az s390 nem tartalmaznak minimal install CD képfájlt. Jelenleg a Gentoo Release Engineering projekt nem támogatja az .iso fájlok létrehozását ezekhez a célarchitektúrákhoz.

Ezen a helyen a telepítő Live képfájl az .iso végződésű fájl. Példaként, nézze meg a következő listát:

CODE Példa a releases/amd64/autobuilds/current-install-amd64-minimal/ helyen lévő letölthető fájlok listájára

[TXT]	install-amd64-minimal-20231112T170154Z.iso.asc	        2023-11-12 20:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231119T164701Z.iso.asc	        2023-11-19 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231126T163200Z.iso.asc	        2023-11-26 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231203T170204Z.iso.asc	        2023-12-03 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231210T170356Z.iso.asc	        2023-12-10 19:01        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231217T170203Z.iso.asc	        2023-12-17 20:01        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231224T164659Z.iso.asc	        2023-12-24 20:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231231T163203Z.iso.asc	        2023-12-31 19:01        488
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso              2024-01-07 20:42        466M
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.CONTENTS.gz	2024-01-07 20:42        9.8K
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.DIGESTS      2024-01-07 21:01        1.3K
[TXT]   install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.asc	        2024-01-07 21:01        488
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.sha256       2024-01-07 21:01        660
[TXT]	latest-install-amd64-minimal.txt                        2024-01-08 02:01        653

A fenti példában az install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso képfájl maga a minimális telepítő CD képfájl. Ezt kellene Önnek letölteni a valós helyzetben, telepítés előtt. De mint látható, más kapcsolódó fájlok is léteznek:

• Egy .CONTENTS.gz fájl, amely egy gz által tömörített szövegfájl, amely felsorolja a telepítési adathordozón elérhető összes fájlt. Ez a fájl hasznos lehet annak ellenőrzésére, hogy még a letöltés előtt Ön ellenőrizhesse, vajon az adott firmware vagy illesztőprogramok megtalálhatóak-e a telepítési képfájlban.
• Egy .DIGESTS fájl, amely magának az ISO-fájlnak a hash kivonatát tartalmazza, különféle kivonatolási formátumokban/algoritmusokban. Ez a fájl használható az ISO-képfájl integritásának az ellenőrzésére.
• Egy .asc fájl, amely az ISO fájl kriptográfiai aláírása. Ez felhasználható a képfájl sértetlenségének és hitelességének ellenőrzésére – hogy a letöltést valóban a Gentoo Release Engineering csapata biztosítja-e, manipulációmentesen.

Egyelőre hagyja figyelmen kívül az ezen a helyen elérhető többi fájlt – ezekre visszatérünk, ha a telepítés továbbhalad. Töltse le az .iso képfájlt, és ha ellenőrizni szeretné a letöltést, töltse le az .iso képfájlhoz tartozó .iso.asc fájlt is.

Tip
A .DIGESTS fájl csak akkor szükséges, ha az .iso.asc fájlban az aláírása nincs ellenőrizve.

Letöltött fájlok ellenőrzése

Note
Ez egy opcionális lépés, és nem szükséges a Gentoo Linux telepítéséhez. Ez a lépés azonban ajánlott, mivel az ellenőrzés által minden kétséget kizáróan bebizonyosodik számunkra, hogy a letöltött fájl nem sérült, és valóban a Gentoo Infrastructure csapata készítette.

Az .asc fájl az ISO kriptográfiai aláírásának hitelességét bizonyítja. Érvényesítésével megbizonyosodhat arról, hogy a telepítőfájlt valóban a Gentoo Release Engineering csapata készítette el, nem sérült, és nem lett módosítva.

Microsoft Windows alapú ellenőrzés

A kriptográfiai aláírás első ellenőrzéséhez olyan eszközök használhatók, mint a GPG4Win program. A telepítés után importálni kell a Gentoo Release Engineering csapat nyilvános kulcsait. A kulcsok listája az aláírások oldalon érhető el. Az importálás után a felhasználó ellenőrizheti az aláírást az .asc fájlban.

Linux alapú ellenőrzés

Linux rendszereken a kriptográfiai aláírás ellenőrzésének legáltalánosabb módja az app-crypt/gnupg szoftvercsomagban található szoftver használata. Ha ez a szoftvercsomag telepítve van, akkor a következő parancs használható az .asc fájl kriptográfiai aláírásának az ellenőrzésére.

Tip
Gentoo kulcsok importálásakor ellenőrizze, hogy a 16 karakteres kulcsazonosító (BB572E0E2D182910) egyezik.

A Gentoo kulcsok letölthetőek a hkps://keys.gentoo.org weboldalról az aláírások weboldalán található ujjlenyomatok használatával:

user $gpg --keyserver hkps://keys.gentoo.org --recv-keys 13EBBDBEDE7A12775DFDB1BABB572E0E2D182910

gpg: directory '/root/.gnupg' created
gpg: keybox '/root/.gnupg/pubring.kbx' created
gpg: /root/.gnupg/trustdb.gpg: trustdb created
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <[email protected]>" imported
gpg: Total number processed: 1
gpg:               imported: 1

Alternatív megoldásként használhatja a WKD-t a kulcs letöltéséhez:

user $gpg --auto-key-locate=clear,nodefault,wkd --locate-key [email protected]

gpg: key 9E6438C817072058: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <[email protected]>" imported
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <[email protected]>" imported
gpg: Total number processed: 2
gpg:               imported: 2
gpg: no ultimately trusted keys found
pub   dsa1024 2004-07-20 [SC] [expires: 2025-07-01]
      D99EAC7379A850BCE47DA5F29E6438C817072058
uid           [ unknown] Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <[email protected]>
sub   elg2048 2004-07-20 [E] [expires: 2025-07-01]

Vagy ha hivatalos Gentoo kiadásnak a képfájlját használja, akkor importálja a kulcsot a /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc fájlból (a sec-keys/openpgp-keys-gentoo-release szoftvercsomag által biztosított):

user $gpg --import /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc

gpg: directory '/home/orbanviktor/.gnupg' created
gpg: keybox '/home/orbanviktor/.gnupg/pubring.kbx' created
gpg: key DB6B8C1F96D8BF6D: 2 signatures not checked due to missing keys
gpg: /home/orbanviktor/.gnupg/trustdb.gpg: trustdb created
gpg: key DB6B8C1F96D8BF6D: public key "Gentoo ebuild repository signing key (Automated Signing Key) <[email protected]>" imported
gpg: key 9E6438C817072058: 3 signatures not checked due to missing keys
gpg: key 9E6438C817072058: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <[email protected]>" imported
gpg: key BB572E0E2D182910: 1 signature not checked due to a missing key
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <[email protected]>" imported
gpg: key A13D0EF1914E7A72: 1 signature not checked due to a missing key
gpg: key A13D0EF1914E7A72: public key "Gentoo repository mirrors (automated git signing key) <[email protected]>" imported
gpg: Total number processed: 4
gpg:               imported: 4
gpg: no ultimately trusted keys found

A következő lépésben ellenőrizze a kriptográfiai digitális aláírást:

user $gpg --verify install-ppc-minimal-20240107T170309Z.iso.asc

gpg: assuming signed data in 'install-ppc-minimal-20240107T170309Z.iso'
gpg: Signature made Sun 07 Jan 2024 03:01:10 PM CST
gpg:                using RSA key 534E4209AB49EEE1C19D96162C44695DB9F6043D
gpg: Good signature from "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <[email protected]>" [unknown]
gpg: WARNING: This key is not certified with a trusted signature!
gpg:          There is no indication that the signature belongs to the owner.
Primary key fingerprint: 13EB BDBE DE7A 1277 5DFD  B1BA BB57 2E0E 2D18 2910
     Subkey fingerprint: 534E 4209 AB49 EEE1 C19D  9616 2C44 695D B9F6 043D

Azért, hogy minden kétséget kizáróan, teljességgel biztos legyen mindennek az érvényességében, ellenőrizze le a digitális ujjlenyomattal együtt megjelenő ujjlenyomatot a Gentoo aláírási oldalon.

Note
Általában jó gyakorlat egy importált kulcsot megbízhatóként megjelölni, ha már biztos a kulcs megbízhatóságában. Ezáltal, a megbízható kulcsok ellenőrzésekor a gpg már nem jeleníti meg az ismeretlent szöveget, és nem fog arra figyelmeztetni, hogy az aláírás megbízhatatlan.

Bootolható ISO képfájl kiírása az adathordozóra

Természetesen, pusztán csak az ISO-lemezképfájl internetről való letöltésével a Gentoo Linux telepítése nem indítható el. Az ISO-lemezképfájlt bootolható adathordozóra (USB pendrive, DVD, stb.) rá kell írni. Ez a művelet általában megköveteli, hogy a lemezképfájl tartalmát kicsomagolják egy fájlrendszerben, vagy közvetlenül egy adathordozó-eszközre írják rá (utóbbi az egyszerűbb és talán a legelterjedtebb módszer).

Bootolható USB adathordozó megírása

Warning
Using tools such as Ventoy to write to a USB drive can cause boot failures.

A legtöbb modern operációs rendszer támogatja az USB adathordozóról történő rendszerindítást.

Linux rendszerről történő kiírás

A dd program jellemzően már alapból a legtöbb Linux disztribúción elérhető (általában nem kell azt külön feltelepíteni, valószínűleg már most rajta van az Ön Linux számítógépén), és a Gentoo bootolható ISO-lemezképfájlt nagyon egyszerűen ki lehet vele írni az USB adathordozóra.

USB adathordozó elérési útjának meghatározása a Linuxos rendszerünkben

A kiírás előtt meg kell határozni a kívánt USB adathordozó elérési útját.

A dmesg parancs részletes információkat jelenít meg az adathordozónk leírásáról, amint azt hozzácsatoltuk a fájlrendszerünkhöz (mihelyt bedugtuk az USB pendrive-ot a gépünkbe és felcsatoltuk a fájlrendszerünkbe):

root #dmesg

[268385.319745] sd 19:0:0:0: [sdd] 60628992 512-byte logical blocks: (31.0 GB/28.9 GiB)

Alternatívaként használható az lsblk parancs is a rendszerünkben rendelkezésre álló adathordozók kimutatására:

root #lsblk

sdd           8:48   1  28.9G  0 disk
├─sdd1        8:49   1   246K  0 part
├─sdd2        8:50   1   2.8M  0 part
├─sdd3        8:51   1 463.5M  0 part
└─sdd4        8:52   1   300K  0 part

Miután meglett határozva az adathordozó neve, hozzá kell adni a /dev/ előtagot az elérési úthoz, hogy megkapjuk a /dev/sdd adathordozónk teljes elérési útvonalát.

Tip
Ajánlott az USB-adathordozónk rendszerünkben lévő alap elérési útját ( pl. az sdd-t ) használni az sdd1 helyett, mivel a Gentoo bootolható ISO-lemezképfájlja teljes GPT partíciós sémát tartalmaz.

ISO-lemezképfájl kiírása a dd parancs segítségével

Warning
A dd parancs végrehajtása előtt feltétlenül ellenőrizze a cél (of=cél) elérési utat, mert a célon lévő összes adat felül fog íródni! Ha az Ön USB-adathordozóján jelenleg vannak értékes adatok, akkor azok a dd parancs futtatásával mind véglegesen törlődnek! A dd parancs futtatása előtt az USB-adathordozóról másolja át biztonságos helyre az Ön által fontosnak vélt adatokat!

Az USB-adathordozónk teljes elérési útjának az ismerésével (/dev/sdd), és a install-amd64-minimal-<a kiadás időbélyege>.iso bootolható ISO-képfájl letöltésével készen állunk a kiírásra:

root #dd if=install-amd64-minimal-<a kiadás időbélyege>.iso of=/dev/sdd bs=4096 status=progress && sync

Note
Az if= a bemeneti fájl (input file) elérési útját határozza meg. Az of= a kimeneti fájl (output file) elérési útját határozza meg. Ebben az esetben a kimeneti fájl az Ön USB-adathordozója. "Linuxon minden fájl".

Tip
A bs=4096 a legtöbb esetben felgyorsítja az átvitelt (az írást). A status=progress pedig az átviteli (írási) statisztikákat jeleníti meg. Hasznos dolog látni, hogy épp mi történik a kiírás időszakaszban.

Writing with Windows

win32diskimager is simple to use Windows utility to write iso images to a USB drive.

They also provide excellent documentation to assist if needed.

Warning
Only download from https://sourceforge.net/projects/win32diskimager/

Adathordozó lemez kiírása

See also
A részletesebb utasítások a képfájl kiírása helyen találhatóak.

Kiírás a Microsoft Windows 7 és újabb verzióival

A Microsoft Windows 7 és újabb verziói képesek ISO-képfájlokat csatlakoztatni a rendszerükbe és optikai adathordozóra ki tudják azokat írni anélkül, hogy harmadik féltől származó szoftverre lenne szükség. Egyszerűen helyezzen be egy írható lemezt, majd tallózzon a letöltött ISO-képfájlokhoz. Ezt követően kattintson a jobb gombbal a fájlra a Windows Intézőben, és válassza a "Lemezkép írása" lehetőséget.

Kiírás Linux rendszeren

Az app-cdr/cdrtools szoftvercsomagban megtalálható cdrecord segédprogram ISO-képfájlokat tud kiírni a Linux rendszereken.

Az ISO-lemezképfájl kiírása a CD-re a /dev/sr0 eszközfájlon keresztül. (Alapértelmezés szerint ez az első CD-meghajtó ábrázolásmódja a rendszerben. Szükség esetén az sr0 helyett használja az Ön esetében szereplő eszközfájlt):

user $cdrecord dev=/dev/sr0 install-ppc-minimal-20141204.iso

A grafikus felhasználói felületet kedvelő felhasználók használhatják a K3B alkalmazást, ami a kde-apps/k3b szoftvercsomagban található meg. A K3B alkalmazásban lépjen az Eszközök menüelemre, és használja a CD-képfájl írása parancsot.

Rendszerindítás (bootolás)

Alapértelmezett: Telepítő CD bootolása yaboot segítségével

NewWorld számítógépeken helyezze be az telepítő CD lemezt a CD-ROM meghajtóba, majd indítsa újra a rendszert. Amikor megszólal a rendszer-indítási csengő, tartsa lenyomva a c billentyűgombot, amíg a CD betöltődik.

Miután az telepítő CD betöltődött, a képernyő alján megjelenik egy boot prompt.

Egy általános kernel, ppc32, áll rendelkezésre. Ez a kernel több CPU támogatásával van felépítve, de egyprocesszoros számítógépeken is elindul.

Lehetséges néhány kernelopciót finomhangolni ezen a prompton. Az alábbi táblázat felsorol néhány elérhető boot opciót, amelyeket Ön felhasználhat:

Boot opció	Leírás
video	Ez az opció az alábbi gyártóspecifikus címkék egyikét használja: nvidiafb, radeonfb, rivafb, atyfb, aty128 vagy ofonly. Kövesse ezt a címkét a használandó felbontás, frissítési arány és színmélység megadásával. Például a video=radeonfb:1280x1024@75-32 az ATI Radeon képkocka pufferét választja egy 1280x1024-es felbontásban, 75 Hz-es frissítési gyakorisággal és 32 bites színmélységgel. Ha bizonytalan abban, hogy mit válasszon, és az alapértelmezett nem működik, akkor a video=ofonly szinte biztosan működni fog.
nol3	Letiltja a 3. szintű gyorsítótárat néhány PowerBook esetében (legalább a 17"-es modellnél szükséges).
dofirewire	Engedélyezi az IEEE1394 (FireWire) eszközök, például külső merevlemezek támogatását.
dopcmcia	Ahhoz, hogy PCMCIA eszközöket használhasson a telepítés során (például PCMCIA hálózati kártyákat), ezt az opciót engedélyezni kell.
dosshd	Elindítja az SSH szolgáltatást. Hasznos a felügyelet nélküli telepítésekhez.
passwd=foo	Beállítja a = utáni értéket rendszergazdai jelszóként. Használja a dosshd-val távoli telepítésekhez.

Az előző opciók használatához az indítási promptnál írja be a ppc32 parancsot, majd a kívánt opciót. Az alábbi példában arra kényszerítjük a kernelt, hogy az Open Firmware képkocka pufferét használja az eszközspecifikus illesztőprogram helyett.

boot:ppc32 video=ofonly

Ha nincs szükség opciókra, akkor egyszerűen írja be a ppc32 parancsot ennél a promptnál, és egy teljes Gentoo Linux környezet fog betöltődni a CD lemezről.

Alternatíva: Az telepítő CD indítása Pegasos rendszeren

Pegasos rendszeren egyszerűen helyezze be a CD lemezt, és a SmartFirmware boot promptnál írja be a cd /boot/menu parancsot.

bootcd /boot/menu

Ez megnyit egy kis boot menüt, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy több előre beállított videobeállítás közül válasszanak. Bármilyen speciális indítási opció hozzáadható a parancssorhoz, akárcsak a fent említett Yaboot esetében. Például:

bootcd /boot/pegasos video=radeonfb:1280x1024@75 mem=256M

Az alapértelmezett kernelopciók (arra az esetre, ha valami probléma merülne fel) előre be vannak állítva a következővel: console=ttyS0,115200 console=tty0 init=/linuxrc looptype=squashfs loop=/image.squashfs cdroot root=/dev/ram0.

Alternatíva: Az telepítő CD indítása BootX használatával

Egy OldWorld Mac esetében a livecd bootolható része nem használható. A legegyszerűbb megoldás az, hogy MacOS 9 vagy korábbi verziót használunk, hogy egy Linux környezetbe lépjünk be egy BootX nevű eszköz segítségével.

Először töltse le a BootX-et, és csomagolja ki az archívumot. Másolja a kicsomagolt archívumból a BootX kiterjesztést az Extensions mappába, valamint a BootX App Vezérlőpultot a Control Panels mappába, amelyek mind a MacOS System Folderben találhatók. Ezután hozzon létre egy "Linux Kernels" nevű mappát a System mappában, és másolja a ppc32 kernelt a CD lemezről ebbe a mappába. Végül másolja a ppc32.igz fájlt az telepítő CD boot mappájából a MacOS System Folderbe.

A BootX előkészítéséhez indítsa el a BootX App Vezérlőpultot. Először válassza ki az Options párbeszédablakot, jelölje be a Use Specified RAM Disk opciót, és válassza ki a ppc32.igz fájlt a System Folderből. Ezután térjen vissza a kezdőképernyőre, és ellenőrizze, hogy a ramdisk mérete legalább 32000. Végül állítsa be a kernel argumentumokat az alábbiak szerint:

CODE BootX kernelargumentumok

cdroot root=/dev/ram0 init=linuxrc loop=image.squashfs looptype=squashfs console=tty0

Note
A fenti yaboot szakaszban szereplő kernelparaméterek itt is alkalmazhatók. Adja hozzá bármelyik opciót a fent megadott kernelargumentumokhoz.

Ellenőrizze még egyszer, hogy a beállítások helyesek-e, majd mentse el a beállítást. Ez megkíméli a gépeléstől arra az esetre, ha nem indulna el, vagy valami hiányozna. Nyomja meg a Linux gombot az ablak tetején. Ha minden helyesen működik, akkor az telepítő CD lemeznek el kell indulnia.

Billentyűzetkiosztás beállítása

Indítás után megjelenik egy rendszergazdai ("#") prompt az aktuális konzolon. Más konzolokra lehet váltani a Alt + F2, Alt + F3 és Alt + F4 billentyűgombok lenyomásával. Az első konzolhoz való visszatéréshez nyomja meg a Alt + F1 billentyűgombokat. Az Apple számítógépeken a billentyűzetkiosztás miatt lehet, hogy a Alt + fn + F# billentyűgombokat kell lenyomni.

Gentoo telepítésekor, ha nem amerikai billentyűzetet használ, akkor a loadkeys parancs segítségével töltheti be a billentyűzetkiosztást. Az elérhető billentyűzetkiosztások listázásához hajtsa végre a következő parancsot:

root #ls /usr/share/keymaps/i386

Most töltse be a választott billentyűzetkiosztást:

root #loadkeys be-latin1

LiveGUI root access

sudo has been configured to run without the need of a password on the LiveGUI as both the root and gentoo have a scrambled password.

To gain access to the superuser account, in any terminal run:

root #sudo -i

Extra hardverbeállítás

Amikor az adathordozó-lemez bebootol, akkor megpróbálja észlelni az számítógép összes hardveres részegységét, és a számítógép memóriájába betölti a hozzájuk tartozó megfelelő kernelmodulokat, hogy ezáltal támogatva legyenek a lemezről bebootolt rendszerben a számítógép hardveres részegységei. Az esetek túlnyomó többségében nagyon jó munkát végez a telepítőlemez a felismerésben. Bizonyos esetekben azonban előfordulhat, hogy nem tölti be automatikusan a rendszer számára szükséges kernelmodulokat. Ha a PCI automatikus észlelése kihagyta a rendszer néhány hardverét, akkor a megfelelő kernelmodulokat manuálisan kell betölteni.

A következő példában mi magunk töltjük be manuálisan a 8139too modult (amely bizonyos típusú hálózati interfészeket támogat):

root #modprobe 8139too

Opcionális: Felhasználói fiókok

Ha más személyeknek is hozzá kell férniük a telepítési környezethez, vagy nem root felhasználóként kell parancsokat futtatni a telepítési adathordozón (például biztonsági okokból az irssi használatával root jogosultságok nélkül kell csevegni), akkor további felhasználói fiókot kell létrehozni, és a root jelszót erős jelszóra kell állítani.

A root jelszó megváltoztatásához használja a passwd parancsot:

root #passwd

New password: (Enter the new password)
Re-enter password: (Re-enter the password)

Új felhasználói fiók létrehozásához először adja meg az új felhasználó hitelesítő adatait, majd az új felhasználó fiókjának a jelszavát. Az useradd és a passwd parancsok ezekhez a feladatokhoz használatosak.

A következő példában egy orbanviktor nevű felhasználó jön létre, és hozzáadódik a users és wheel csoportokhoz:

root #useradd -m -G users,wheel orbanviktor

root #passwd orbanviktor

New password: (Enter orbanviktor's password)
Re-enter password: (Re-enter orbanviktor's password)

A (jelenlegi) root felhasználói fiókról az újonnan létrehozott felhasználói fiókra történő átváltáshoz használja a su parancsot:

root #su - orbanviktor

Opcionális: Dokumentáció megtekintése telepítés közben

TTY eszközök

A Gentoo kézikönyv TTY-ről történő megtekintéséhez a telepítés során először hozzon létre egy felhasználói fiókot a fent leírtak szerint, majd nyomja meg az Alt + F2 billentyűt egy új parancssori ablakra (TTY-ra) való átlépés érdekében, és jelentkezzen be ott az újonnan létrehozott felhasználóval. A legkisebb jogosultság elvét követve az a legjobb gyakorlat, ha Ön kerüli a weben való böngészést vagy általában a szükségesnél magasabb jogosultságokkal végzett feladatokat. A root fiók teljes mértékben felügyeli a rendszert, ezért meggondoltan, takarékosan kell azt használni.

A rendszertelepítés során a links nevű parancssorban működő webböngésző használható a Gentoo kézikönyv böngészéséhez. Természetesen csak attól a pillanattól kezdve, amikor az internetkapcsolat működik.

user $links https://wiki.gentoo.org/wiki/Handbook:PPC

Az eredeti parancssori ablakhoz való visszatéréshez nyomja meg a Alt + F1 billentyűgombokat.

Tip
A Gentoo minimal, illetve a Gentoo rendszergazdai környezetből történő indítás alkalmával hét TTY lesz elérhető. Ezeket az Alt, majd az F1 - F7 közötti funkcióbillentyű megnyomásával lehet váltogatni. Amíg Ön a számítógépen futó munkafolyamatok befejeződésére vár, addig hasznos lehet például a dokumentáció megnyitásának az olvasása érdekében új parancssori TTY ablakra átváltani.

GNU screen parancs

A screen segédprogram alapértelmezés szerint rajta van a hivatalos Gentoo telepítési adathordozón. A tapasztalt Linux-rajongó számára hatékonyabb lehet, ha a screen segédprogramot használja a telepítési utasítások osztott képernyőn történő megtekintéséhez, a fent említett többszörös TTY módszer helyett.

Opcionális: Az SSH szolgáltatás elindítása

Annak érdekében, hogy más felhasználók is hozzáférhessenek a Live futó rendszerhez a telepítés során (mondjuk támogatás nyújtása/fogadása céljából a telepítés során, akár távolról is), létre kell hozni egy felhasználói fiókot (ahogyan korábban dokumentáltuk), és el kell indítani az SSH szolgáltatást.

Ha Ön az OpenRC init-rendszert használja, akkor az SSH szolgáltatás elindításának érdekében hajtsa végre a következő parancsot:

root #rc-service sshd start

Note
Ha a felhasználók bejelentkeznek a rendszerbe, egy üzenetet fognak látni, amely szerint a rendszerhez tartozó host kulcsot meg kell erősíteni (úgynevezett ujjlenyomattal). Ez tipikus viselkedés, és az SSH-kiszolgálóhoz való első kapcsolódáskor várható. Később azonban, amikor a rendszer be van állítva, és valaki bejelentkezik az újonnan létrehozott rendszerbe, az SSH-kliens figyelmezteti, hogy a gazdagép kulcsa megváltozott. Ennek az az oka, hogy a felhasználó egy másik szerverre jelentkezik be – az SSH-hoz – (nevezetesen a frissen telepített Gentoo rendszerre, nem pedig arra az élő környezetre, amelyet a telepítéskor használt). Kövesse a képernyőn megjelenő utasításokat, majd cserélje ki a host kulcsot az ügyfélrendszeren.

Az sshd szolgáltatás használatához a hálózatnak megfelelően kell működnie. Folytassa a Hálózat beállítása című fejezettel.

Automatikusan megtörténő hálózati beállítás

Talán már ebben a pillanatban önmagától működik a hálózat?

Ha az Gentoo operációs rendszer IPv6-útválasztóval vagy DHCP-kiszolgálóval csatlakozik az Ethernet-hálózathoz, akkor nagyon valószínű, hogy a Gentoo operációs rendszer hálózata automatikusan be lett állítva. Ha nincs szükség további speciális beállításra, akkor innentől kezdve tesztelhető az internetkapcsolat.

DHCP használata

A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) segít a hálózat beállításában, és automatikusan beállíthat számos paramétert, beleértve az IP-címet, hálózati maszkot, útvonalakat, DNS-kiszolgálókat, NTP-kiszolgálókat, stb.

A DHCP protokoll a tervezéséből adódóan megköveteli, hogy a DHCP-szerver ugyanazon a Layer 2 (Ethernet) szegmensen fusson, mint a bérletet kérő DHCP-kliens. A DHCP protokollt gyakran használják RFC1918 (privát) hálózatokban, de arra is használják, hogy vele nyilvános IP-információkat kérjenek le az internetszolgáltatóktól.

By default the Gentoo live media uses NetworkManager which will automatically connect to via DHCP, if this is not the case then check the Ethernet cable for issues.

Hálózat tesztelése

A megfelelően beállított alapértelmezett útvonal az internetkapcsolat kritikus összetevője. Az útvonal-beállítás a következőkkel ellenőrizhető:

root #ip route

default via 192.168.0.1 dev enp1s0

Ha nincs alapértelmezett útvonal megadva, akkor az internetkapcsolat nem érhető el, és további beállításra van szükség.

Az alapvető internetkapcsolat megléte a ping paranccsal ellenőrizhető le:

root #ping -c 3 1.1.1.1

Tip
Hasznos, ha Ön először egy ismert IP-címet pingel a hostname helyett. Ez elkülönítheti a DNS-problémákat az alapvető internetkapcsolat problémáitól.

A kimenő HTTPS hozzáférés és a DNS-névfeloldás meglétéről a következőképpen győződhet meg:

root #curl --location gentoo.org --output /dev/null

Hacsak a curl hibát nem jelez, vagy más tesztek sikertelenek, akkor a telepítési folyamat folytatható a lemez előkészítésével.

Ha a curl hibát jelez, de az internethez kötött pingek működnek, akkor előfordulhat, hogy be kell állítani a DNS-t.

Ha az internetkapcsolat nem jött létre, akkor először ellenőrizni kell az interfész információit, majd:

• A net-setup használata segíthet a hálózat beállításában.
• Alkalmazásspecifikus beállításra lehet szükség.
• Megpróbálható a hálózat manuális beállítása.

Interfész információinak a megszerzése

Ha a hálózat automatikusan nem működőképes, akkor további lépéseket kell tenni az internetkapcsolat engedélyezéséhez. Általában az első lépés a gazdagépen lévő hálózati interfészek felsorolása.

A sys-apps/iproute2 szoftvercsomag részét képező ip parancs használható a rendszerünk hálózatának a lekérdezésére és beállítására.

A link argumentum használható hálózati-interfész linkjeinek a kilistázására:

root #ip link

1: lo: <LOOPBACK,UP,LOWER_UP> mtu 65536 qdisc noqueue state UNKNOWN mode DEFAULT group default qlen 1000
    link/loopback 00:00:00:00:00:00 brd 00:00:00:00:00:00
4: enp1s0: <BROADCAST,MULTICAST,UP,LOWER_UP> mtu 1500 qdisc pfifo_fast state UP mode DEFAULT group default qlen 1000
    link/ether e8:40:f2:ac:25:7a brd ff:ff:ff:ff:ff:ff

A address argumentum használható az hálózati-eszköz címére vonatkozó információk kilistázására:

root #ip address

2: enp1s0: <BROADCAST,MULTICAST,UP,LOWER_UP> mtu 1500 qdisc pfifo_fast state UP group default qlen 1000<pre>
    link/ether e8:40:f2:ac:25:7a brd ff:ff:ff:ff:ff:ff
    inet 10.0.20.77/22 brd 10.0.23.255 scope global enp1s0
       valid_lft forever preferred_lft forever
    inet6 fe80::ea40:f2ff:feac:257a/64 scope link 
       valid_lft forever preferred_lft forever

Ennek a parancsnak a kimenete a rendszer minden hálózati-interfészére vonatkozó információját tartalmazza. A bejegyzések sorai az eszközindexszel kezdődnek, amiket az eszköznevek követnek: enp1s0.

Tip
Ha a lo (loopack) interfészen kívül más interfész nem jelenik meg, akkor a hálózati hardver (maga a hálózati-kártya ha kivehető, vagy hálózati-chip a számítógép alaplapján) hibás, vagy az interfész illesztőprogramja nincs betöltve a kernelbe. Mindkét helyzet túlmutat e kézikönyv keretein. Kérjen segítséget a #gentoo (webchat) elérhetőségen.

A következetesség érdekében a kézikönyv feltételezi, hogy az elsődleges hálózati interfész neve enp1s0.

Note
A kiszámítható hálózati interfésznevek felé való elmozdulás eredményeként a rendszer interfészneve egészen más lehet, mint a régi eth0 elnevezési konvenció. A modern Gentoo rendszerindító adathordozók interfészneveket használnak előtagokkal, például eno0, ens1 vagy enp5s0.

Wireless Setup

Optional: Checking wireless

iw may be used to display the current wireless settings on the card, this should also show that the kernel wireless stack is working (note that the iw command is only available on the following architectures: amd64, x86, arm, arm64, ppc, ppc64, and riscv):

root #iw dev wlp9s0 info

Interface wlp9s0
	ifindex 3
	wdev 0x1
	addr 00:00:00:00:00:00
	type managed
	wiphy 0
	channel 11 (2462 MHz), width: 20 MHz (no HT), center1: 2462 MHz
	txpower 30.00 dBm

Note
Some wireless cards may have a device name of wlan0 or ra0 instead of wlp9s0. Run ip link to determine the correct device name.

Using NetworkManager

The fastest way to enable wireless connectivity in the Gentoo Live media is by using the nmtui command and following the on-screen instructions to setup the wireless network.

root #nmtui

LiveGUI users can click on the network icon in the bottom right of the taskbar to also configure WiFi.

A net-setup segédalkalmazás használata

A Gentoo bootolható adathordozója a hálózat beállításához Önnek szkripteket biztosít azokra az esetekre, amikor az automatikusan történő hálózati beállítás folyamata sikertelenül megy végbe. A net-setup nevű szkript a vezeték nélküli hálózati információk és a statikus IP-címek beállítására használható fel.

root #net-setup enp1s0

A net-setup szkript néhány kérdést tesz fel a hálózati környezettel kapcsolatban, és ezeket az információkat felhasználja a wpa_supplicant vagy a statikus címzés beállítására.

Important
A hálózat állapotát minden beállítási lépés után tesztelni kell. Abban az esetben, ha a beállító szkriptek nem működnek mefelelően, akkor kézi úton történő hálózati beállításra van szükség.

Manual setup

Wireless networks may alternatively be set up with a daemon such as wpa_supplicant or iwd. For more information on configuring wireless networking in Gentoo Linux, please read the Wireless networking chapter in the Gentoo Handbook.}}

Manually connecting to an open network

For most users, there are only two settings needed to connect, the ESSID (aka wireless network name) and, optionally, the WEP key.

• First, ensure the interface is active:

root #ip link set dev wlp9s0 up

• To connect to an open network with the name GentooNode:

root #iw dev wlp9s0 connect -w GentooNode

Opcionális: Alkalmazásspecifikus beállítás

Tip
These steps are provided for users where using nmtui is not able to configure their network's needs.

A következő módszerek általában nem szükségesek, de hasznosak lehetnek olyan helyzetekben, amikor további beállításokra van szükség az internetkapcsolathoz.

Webproxyk beállítása

Ha az internetet webproxyn keresztül kell elérni, akkor meg kell adni a proxyinformációkat, hogy a Portage szoftvercsomag-kezelő a proxyn keresztül férjen hozzá mindegyik támogatott protokoll esetében. A Portage szoftvercsomag-kezelő figyeli a http_proxy, ftp_proxy, és a RSYNC_PROXY környezeti változókat, hogy szoftvercsomagokat tölthessen le a wget és a rsync lekérési mechanizmusain keresztül.

Egyes parancssorban működő webböngészők, mint például a links, környezeti változókat is használhatnak, amelyek meghatározzák a webproxy beállításait. Különösen a HTTPS hozzáféréshez meg kell adni a https_proxy környezeti változót is. Míg a Portage szoftvercsomag-kezelő a futtatása során további futásidőben történő paraméter átadás nélkül lesz befolyásolva, addig a links böngészőnek meg kell adni a proxy beállításokat.

A legtöbb esetben elegendő a környezeti változók meghatározása a szerver hostname -vel. A következő példában feltételezzük, hogy a proxyszerver host neve proxy.gentoo.org, a portja pedig 8080.

Note
A következő parancsok utáni # szimbólum csak egy megjegyzés. Az egyértelműség kedvéért került hozzáadásra, és nem kell beírni a parancsok begépelésekor.

HTTP-proxy megadása (HTTP és HTTPS-forgalomhoz):

root #export http_proxy="http://proxy.gentoo.org:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

root #export https_proxy="http://proxy.gentoo.org:8080" # Kizárólag, csak a Links webböngészőre vonatkozik.

Ha a HTTP proxy hitelesítést igényel, akkor a következő szintaxissal állítson be egy felhasználónevet és állítsa be a hozzá tartozó jelszót:

root #export http_proxy="http://username:[email protected]:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

root #export https_proxy="http://username:[email protected]:8080" # Kizárólag, csak a Links webböngészőre vonatkozik.

A proxy támogatásának megléte érdekében, a következő paraméterekkel indítsa el a links webböngészőt:

user $links -http-proxy ${http_proxy} -https-proxy ${https_proxy}

FTP proxy megadása a Portage szoftvercsomag-kezelő és/vagy a links webböngésző számára:

root #export ftp_proxy="ftp://proxy.gentoo.org:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

Egy FTP proxyhoz a következő paraméterrel indítsa el a links webböngészőt:

user $links -ftp-proxy ${ftp_proxy}

Egy RSYNC proxy megadása a Portage szoftvercsomag-kezelő számára:

root #export RSYNC_PROXY="proxy.gentoo.org:8080" # Kizárólag, csak a Portage szoftvercsomag-kezelőre vonatkozik. A Links webböngésző nem támogatja az rsync proxy lehetőséget.

A pppoe-setup használata az ADSL internetkapcsolathoz

Akkor sincs probléma ha az interneteléréshez szükséges a PPPoE, mivel a Gentoo bootolható adathordozója tartalmazza a pppoe-setup futtatható szkriptet a ppp beállításának a leegyszerűsítése érdekében.

A internetbeállítás során a pppoe-setup szkript a következőket fogja kérni:

• ADSL modemhez csatlakoztatott Ethernet interfész neve.
• PPPoE felhasználónév és jelszó.
• DNS szerver IP-címe(i).
• Kérdezni fogja, hogy szükség van-e tűzfalra vagy sem.

root #pppoe-setup

root #pppoe-start

Hiba esetén ellenőrizni kell a /etc/ppp/pap-secrets fájlban vagy /etc/ppp/chap-secrets fájlban lévő hitelesítő adatokat. Ha a hitelesítési adatok helyesek, akkor ellenőrizni kell a PPPoE Ethernet interfésznek a megfelelő kiválasztását.

PPTP protokoll használata

Ha PPTP protokoll támogatásra van szükség, akkor a pptpclient parancs használható erre a célra, de használat előtt azt még be kell állítani.

Szerkessze az /etc/ppp/pap-secrets vagy a /etc/ppp/chap-secrets fájlt úgy, hogy az tartalmazza a megfelelő felhasználónév/jelszó kombinációt:

root #nano /etc/ppp/chap-secrets

Majd ha szükséges, akkor állítsa be az /etc/ppp/options.pptp fájlt:

root #nano /etc/ppp/options.pptp

A beállítás elvégzése után futtassa a pptp parancsot (a beállításokkal együtt, amelyeket az options.pptp fájlban nem lehetett beállítani) a szerver csatlakoztatásához:

root #pptp <szerver ipv4 címe>

Internet és IP alapismeretek

Ha a fentiek mindegyike sikertelen, akkor a hálózatot manuálisan kell beállítani. Ez nem nehéz különösebben, de megfontoltan kell azt elvégezni. Ez a rész a terminológia tisztázására és az internetkapcsolat kézi úton történő beállítására vonatkozó alapvető hálózati fogalmak megismertetésére szolgál.

Tip
Egyes CPE (Carrier Provided Equipment) egy egységben egyesíti az útválasztó, a hozzáférési pont, a modem, a DHCP-kiszolgáló és a DNS-kiszolgáló funkcióit. Fontos megkülönböztetni az eszköz funkcióit magától a fizikai eszköztől.

Interfészek és címek

A hálózati interfészek a hálózati eszközök logikai reprezentációi. Az interfésznek címre van szüksége ahhoz, hogy a hálózaton lévő többi eszközzel kommunikálhasson. Bár csak egyetlen cím szükséges, egyetlen interfészhez több cím is hozzárendelhető. Ez különösen hasznos a kettős stack (IPv4 + IPv6) beállítások esetén.

A következetesség érdekében ez a példa feltételezi, hogy az enp1s0 interfész a 192.168.0.2 címet fogja használni.

Important
Az IP-címeket tetszőleges módon lehet beállítani. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy több eszköz ugyanazt az IP-címet használja, ami címütközést eredményez. A DHCP vagy a SLAAC használatával elkerülhetőek a címütközések.

Tip
Az IPv6 általában a StateLess Address AutoConfiguration (SLAAC) funkciót használja a címek beállításához. A legtöbb esetben az IPv6-címek kézi úton történő beállítása rossz gyakorlat. Ha egy adott címutótagot részesítünk előnyben, akkor interfészazonosító tokenek használhatók.

Hálózatok és a CIDR

Ha az eszköz kiválasztott egyszer egy címet, akkor honnan tudja, hogy miként kommunikáljon a másik eszközökkel?

Az IP-címek hálózatokhoz vannak társítva. Az IP-hálózatok összefüggő logikai címtartományok.

Az osztály nélküli tartományok közötti útválasztás (Classless Inter-Domain Routing) vagyis a CIDR a hálózatok méretének megkülönböztetésére szolgál.

• A CIDR érték, amelyet gyakran / karakterrel kezdődően írnak le, a hálózat méretét jelzi.
  • A 2 ^ (32 - CIDR) képlet használható a hálózat méretének kiszámításához.
  • A hálózat méretének kiszámítása után a használható csomópontok számát 2-vel kell csökkenteni.
    • A hálózat első IP-címe a Hálózati cím (Network address), az utolsó pedig általában a Broadcast cím (Broadcast address). Ezek a címek speciálisak, és normál gazdagépek nem használhatják őket.

Tip
A leggyakoribb CIDR-értékek a /24 és /32, amelyek 254 csomópontokat, illetve egyetlen csomópontot jelentenek.

A /24 értékű CIDR tulajdonképpen az alapértelmezett hálózatméret. Ez pontosan a 255.255.255.0 alhálózati maszknak felel meg, ahol az utolsó 8 bit a hálózat csomópontjainak IP-címei számára van fenntartva.

A 192.168.0.2/24 jelölésmód így értelmezhető:

• A cím (address) 192.168.0.2 .
• Amely a 192.168.0.0 hálózat (network) részét képezi.
• A 254 (2 ^ (32 - 24) - 2) mérettel rendelkezik.
  • A használható IP-címek a 192.168.0.1 - 192.168.0.254 tartományban vannak benne.
• A 192.168.0.255 szórási címmel (broadcast address) rendelkezik.
  • A legtöbb esetben a gyakorlatban a hálózat utolsó címét használjuk szórási címként (broadcast address), de ez megváltoztatható.

Ezzel a beállítással az eszköznek képesnek kell lennie bármely gazdagéppel kommunikálni ugyanazon a hálózaton (192.168.0.0).

Internet

Ha egy eszköz a hálózaton van, akkor honnan tudja, hogy miként kommunikáljon az interneten lévő többi eszközzel?

A helyi hálózatokon (networks) kívüli eszközökkel való kommunikációhoz útválasztást (routing) kell használni. Az útválasztó (router) egyszerűen csak egy hálózati eszköz, amely forgalmat továbbít más eszközök számára. Az alapértelmezett útvonal (default route) vagy átjáró (gateway) kifejezés általában az aktuális hálózat bármely eszközére utal, amelyet külső hálózati hozzáféréshez használnak.

Tip
Bevett gyakorlati szokás, hogy az átjárót (gateway) a hálózat első vagy utolsó IP-címére teszik rá.

Ha elérhető egy internetre csatlakoztatott útválasztó a 192.168.0.1 címen, akkor az használható az alapértelmezett útvonalként (default route), ami internet-hozzáférést biztosít.

Összegezve:

• Az interfészeket címmel (address) és hálózati információkkal (network information), például a CIDR értékkel kell beállítani.
• A helyi hálózati hozzáférés az ugyanazon a hálózaton lévő útválasztó (router) elérésére szolgál.
• Az alapértelmezett útvonal (default route) be van állítva, így a külső hálózatokra irányuló forgalom az átjáróra (gateway) kerül továbbításra, amely internet-hozzáférést biztosít.

Domain Name System

Az embereknek fejből nehéz megjegyezni az IP-címeket a gépekhez képest. A tartománynévrendszert (Domain Name System) azért hozták létre, hogy lehetővé tegye a tartománynevek (Domain Names) és az IP-címek (IP addresses) közötti leképezést.

A Linux rendszerek az /etc/resolv.conf fájlt használják a DNS-névfeloldáshoz (DNS resolution) használandó névszerverek (nameservers) meghatározásához.

Tip
Sok útválasztó (router) DNS-szerverként is funkcionálhat, és egy helyi DNS-szerver használata növelheti a magánéletünk védelmét, valamint a gyorsítótárazás használatával felgyorsíthatja az internetes lekérdezéseinket.

Sok internetszolgáltató (ISP) olyan DNS szervert működtet az ő hálózatában, amelyet általában DHCP szolgáltatás segítségével hirdet meg a mi átjárónknak (gateway). A helyi DNS szerver használata általában javítja a lekérdezési késleltetést, de a legtöbb nyilvános DNS szerver ugyanazokat az eredményeket adja vissza, így a szerverhasználat nagyrészt a hozzáértő felhasználók egyéni preferenciáin alapulnak.

Hálózat kézi úton történő beállítása

Hálózati interfész címének a beállítása

Important
Az IP-címek kézi úton történő beállításakor figyelembe kell venni a helyi hálózati topológiát. Az IP-címek tetszőlegesen beállíthatók, de tudni kell, hogy a konfliktusok, címütközések mind hálózati zavarokat okozhatnak.

Az enp1s0 beállítása a 192.168.0.2 címmel és a CIDR /24 alhálózattal:

root #ip address add 192.168.0.2/24 dev enp1s0

Tip
Ennek a parancsnak az eleje lerövidíthető az ip a parancsra.

Alapértelmezett útvonal beállítása

Egy interfész címének és hálózati információinak megadása beállítja a link útvonalakat, lehetővé téve a kommunikációt az adott hálózati szegmenssel (network segment):

root #ip route

192.168.0.0/24 dev enp1s0 proto kernel scope link src 192.168.0.2

Tip
Ezt a parancsot le lehet rövidíteni a ip r parancsra.

A alapértelmezett (default) útvonal a következőképpen állítható be (192.168.0.1):

root #ip route add default via 192.168.0.1

DNS beállítása

A névszerver adatait általában DHCP szolgáltatással szerezzük be, de sajátkezűleg is beállíthatóak az /etc/resolv.conf fájl nameserver bejegyzés hozzáadásával.

Warning
Ha a dhcpcd fut, akkor az /etc/resolv.conf módosításai nem maradnak meg. Az állapot a ps x | grep dhcpcd segítségével ellenőrizhető le.

A nano parancssoros szövegszerkesztő benne van a Gentoo bootolható adathordozóján, használható az /etc/resolv.conf fájl szerkesztésére a következő parancs kiadásával:

root #nano /etc/resolv.conf

A nameserver kulcsszót és a DNS-kiszolgáló IP-címét tartalmazó sorok a definíció szerinti sorrendben kerülnek lekérdezésre:

FILE /etc/resolv.confQuad9 DNS használata

nameserver 9.9.9.9
nameserver 149.112.112.112

FILE /etc/resolv.confCloudflare DNS használata

nameserver 1.1.1.1
nameserver 1.0.0.1

A DNS állapota ellenőrizhető egy domain név pingelésével:

root #ping -c 3 gentoo.org

Miután ellenőrizte a kapcsolatot, folytassa az adathordozók előkészítésével.

Bevezetés a blokktípusú eszközökbe

Blokkeszközök

Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.

Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.

A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:

Készülék típusa	Készülék alapértelmezett elérési útvonala	Megjegyzések és megfontolások
IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash	/dev/sda	A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1.
NVM Express (NVMe)	/dev/nvme0n1	A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1.
MMC, eMMC, és SD	/dev/mmcblk0	A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez.

A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.

Partíciók

Bár elméletileg lehetséges, hogy egy teljes adathordozót felhasználjunk egy Linux operációs rendszer számára, mégis a gyakorlatban ez szinte soha nem történik meg. Ehelyett a teljes adathordozó blokkeszközöket kisebb, könnyebben kezelhető blokkeszközökre osztják fel. A legtöbb rendszeren ezeket partícióknak nevezik.

Note
A telepítési utasítás hátralévő részében a Pegasos például szolgáló partíció-elrendezést fogjuk használni. Kérjük, Önt hogy igazítsa a példád a saját preferenciáihoz.

Partíciós séma megtervezése

Hány partíció és mekkora méretű?

Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.

A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.

Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:

• Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
• A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
• Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
• A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által, nosuid (a setuid biteket figyelmen kívül hagyva), noexec (a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.

A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:

• Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
• Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
• Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.

Note
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.

Mi a helyzet a swap területtel?

Ajánlások a swap méretére

RAM mérete	Felfüggesztéstámogatás?	Hibernációtámogatás?
2 GB vagy kevesebb	2 * RAM	3 * RAM
2 GB-tól 8 GB-ig	RAM mennyisége	2 * RAM
8 GB-tól 64 GB-ig	8 GB minimum, 16 maximum	1.5 * RAM
64 GB vagy nagyobb	8 GB minimum	Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció.

Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).

Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.

Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.

Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.

Apple New World

Az Apple New World számítógépek beállítása viszonylag egyszerű. Az első partíció mindig egy Apple Partition Map (APM). Ez a partíció az adathordozó elrendezését tartja nyilván. Ezt a partíciót nem lehet eltávolítani. A következő partíciónak mindig egy bootstrap partíciónak kell lennie. Ez a partíció egy kis méretű (800 KiB) HFS fájlrendszert tartalmaz, amely magába foglalja a Yaboot bootloader egy példányát és annak beállításfájlját. Ez a partíció nem ugyanaz, mint egy /boot partíció, amely más architektúrákon található meg. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el, az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo telepítését szolgáló fájlrendszert. A dual bootolás érdekében az OSX partíció bárhol elhelyezhető a bootstrap partíció után, hogy biztosítsa a Yaboot indulását.

Note
Lehetnek "Disk Driver" partíciók az adathordozón, mint például Apple_Driver63, Apple_Driver_ATA, Apple_FWDriver, Apple_Driver_IOKit és Apple_Patches. Ezeket a MacOS indításához használják, így ha nincs szükség rájuk, akkor eltávolíthatók a mac-fdisk i opciójával az adathordozó inicializálásakor. Legyen óvatos, ez teljesen törölni fogja az adathordozót! Ha kétségei vannak, akkor ne távolítsa el ezeket.

Note
Ha az adathordozó az Apple Disk Utility segítségével van particionálva, akkor előfordulhatnak 128 MiB méretű helyek a partíciók között, amelyeket az Apple "jövőbeni felhasználásra" tart fenn. Ezek mind biztonságosan eltávolíthatók.

Partíció	Méret	Fájlrendszer	Leírás
/dev/sda1	32KiB	Semmi.	Apple Partition Map (APM).
/dev/sda2	800KiB	HFS	Apple bootstrap.
/dev/sda3	512 MiB	swap	Linux swap (type 0x82).
/dev/sda4	Az adathordozó fennmaradó része.	ext4, xfs, etc.	Linux root.

Apple Old World

Az Apple Old World számítógépek beállítása valamivel bonyolultabb. Az első partíció mindig egy Apple Partition Map (APM). Ez a partíció az adathordozó elrendezését tartja nyilván. Ezt a partíciót nem lehet eltávolítani. BootX használatakor az alábbi beállítás azt feltételezi, hogy a MacOS egy külön adathordozón van telepítve. Ha ez nem így van, akkor további partíciók lesznek az "Apple Disk Drivers" számára, mint például Apple_Driver63, Apple_Driver_ATA, Apple_FWDriver, Apple_Driver_IOKit, Apple_Patches és a MacOS telepítés. Quik használatakor szükséges létrehozni egy boot partíciót a kernel számára, ellentétben más Apple boot módszerekkel. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el, az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo operációs rendszert telepítését szolgáló fájlrendszert.

Note
Old World számítógép használatakor elengedhetetlen, hogy a MacOS elérhető legyen. Az itt bemutatott elrendezés azt feltételezi, hogy a MacOS egy külön meghajtóra van telepítve.

Példa partícióelrendezés egy Old World számítógéphez:

Partíció	Méret	Fájlrendszer	Leírás
/dev/sda1	32KiB	None.	Apple Partition Map (APM).
/dev/sda2	32MiB	ext2	Quik Boot Partition (kizárólag quik).
/dev/sda3	512MiB	swap	Linux swap (type 0x82).
/dev/sda4	Az adathordozó többi fennmaradó része.	ext4, xfs, etc.	Linux root.

Pegasos

A Pegasos partícióelrendezés meglehetősen egyszerű az Apple elrendezésekhez képest. Az első partíció egy boot partíció, amely a betöltendő kerneleket és egy Open Firmware szkriptet tartalmaz, amely egy menüt jelenít meg indításkor. A boot partíció után a szokásos Linux fájlrendszerek helyezkednek el az alábbi séma szerint. A swap partíció ideiglenes tárolóhely a rendszer számára, amikor a fizikai memória elfogy. A root partíció tartalmazza a Gentoo telepítését szolgáló fájlrendszert.

Példa partícióelrendezés a Pegasos rendszerekhez:

Partíció	Méret	Fájlrendszer	Leírás
/dev/sda1	32MiB	affs1 or ext2	Boot partition.
/dev/sda2	512MiB	swap	Linux swap (type 0x82).
/dev/sda3	Az adathordozó többi fennmaradó része.	ext4, xfs, etc.	Linux root.

IBM PReP (RS/6000)

Az IBM PowerPC Reference Platform (PReP) egy kis PReP boot partíciót igényel az adathordozó első partícióján, amelyet a swap és root partíciók követnek.

Példa partícióelrendezés az IBM PReP számára:

Partíció	Méret	Fájlrendszer	Leírás
/dev/sda1	800KiB	None	PReP boot partition (type 0x41).
/dev/sda2	512MiB	swap	Linux swap (type 0x82).
/dev/sda3	Az adathordozó többi fennmaradó része.	ext4, xfs, etc.	Linux root (type 0x83).

Warning
A parted segédszoftver képes partíciók átméretezésére, beleértve a HFS+ -t is. Sajnos előfordulhatnak problémák a HFS+ naplózott fájlrendszerek átméretezésével, ezért a legjobb eredmények érdekében kapcsolja ki a naplózást Mac OS X-ben az átméretezés előtt. Ne feledje, hogy bármely átméretezési művelet veszélyes, ezért csak saját felelősségére végezze! Mindig legyen biztonsági másolata az összes adatnak az átméretezés előtt!

A mac-fdisk (Apple) használata

Ezen a ponton hozza létre a partíciókat a mac-fdisk segítségével:

root #mac-fdisk /dev/sda

Ha az Apple Disk Utility-t korábban használták hely biztosítására Linux számára, akkor először törölje azokat a partíciókat, amelyek esetleg korábban létrejöttek, hogy helyet teremtsen az új telepítéshez. Használja a d opciót a mac-fdisk-ben ezeknek a partícióknak a törléséhez. Meg fogja kérdezni a törlendő partíció számát. Általában az első partíció a NewWorld számítógépeken (Apple_partition_map) nem törölhető. Ha tiszta adathordozóval szeretné kezdeni, akkor egyszerűen inicializálja az adathordozót a i megnyomásával. Ez teljesen törli az adathordozót, ezért óvatosan használja.

Másodszor, hozzon létre egy Apple_Bootstrap partíciót a b használatával. Ez meg fogja kérdezni, hogy melyik blokktól kezdje. Adja meg az első szabad partíció számát, majd nyomja le a p billentyűgombot. Például ez 2p lesz.

Note
Ez a partíció nem egy /boot partíció. Egyáltalán nem használja a Linux, ezért nincs szükség fájlrendszer létrehozására rajta, és soha nem szabad felcsatolni. Az Apple felhasználóknak nincs szükségük egy külön partícióra a /boot számára.

Most hozzon létre egy swap partíciót a c megnyomásával. A mac-fdisk ismét meg fogja kérdezni, hogy melyik blokktól kezdje ezt a partíciót. Mivel a 2-t használtuk az Apple_Bootstrap partíció létrehozásához, ezért most adja meg a 3p értéket. Amikor a méretet kérdezi, akkor írja be, hogy 512M (vagy amekkora szükséges – a minimum ajánlott méret 512MiB, de általánosan elfogadott a fizikai memória kétszerese). Amikor a név megadását kéri, írja be, hogy swap.

A root partíció létrehozásához nyomja meg a c billentyűgombot, majd a 4p értéket írja be, hogy kiválassza, melyik blokktól kezdődjön a root partíció. Amikor a méretet kérdezi, írja be ismét a 4p értéket. A mac-fdisk ezt úgy értelmezi, hogy "Használja az összes rendelkezésre álló helyet". Amikor a név megadását kéri, írja be, hogy root.

A befejezéshez írja a partíciókat az adathordozóra a w opció használatával, majd lépjen ki a mac-fdisk-ből a q megnyomásával.

Note
Annak érdekében, hogy minden rendben legyen, futtassa a mac-fdisk -l parancsot, és ellenőrizze, hogy az összes partíció ott van-e. Ha az előzőleg létrehozott partíciók nem jelennek meg, vagy a végrehajtott módosítások nem tükröződnek a kimenetben, akkor inicializálja újra a partíciókat a i billentyűgomb megnyomásával a mac-fdisk szoftverben. Vegye figyelembe, hogy ez újra létre fogja hozni a partíciótérképet, és ezzel eltávolítja az összes már meglévő partíciót.

Parted segédszoftvert használata (Pegasos és RS/6000)

parted, a partíciószerkesztő, most már képes kezelni a Mac OS és Mac OS X által használt HFS+ partíciókat. Ezzel az eszközzel lehetséges a Mac partíciók átméretezése és hely létrehozása a Linux partíciók számára. Ennek ellenére az alábbi példa kizárólag Pegasos számítógépek particionálását írja le.

Kezdésképpen indítsuk el a parted szoftvert:

root #parted /dev/sda

Ha az adathordozó nincs particionálva, akkor futtassa a mklabel amiga parancsot, hogy új adathordozó táblázatot (lemezcímkét) hozzon létre az adathordozón.

A parted bármelyik pontján be lehet írni a print parancsot, hogy megjelenítse az aktuális partíciós táblázatot. A parted megszakításához nyomja meg a Ctrl + c billentyűgomb kombinációt.

Ha a Linux mellett a rendszernek MorphOS-t is telepíteni kell, akkor hozzon létre egy affs1 fájlrendszert az adathordozó elején. A 32 MiB bőven elegendő a MorphOS kernel tárolására. Ha Pegasos I -et használ, vagy ha Linux egyéb fájlrendszert használ, mint az ext2 vagy ext3, akkor szükséges a Linux kernel tárolása ezen a partíción (a Pegasos II csak ext2/ext3 vagy affs1 partíciókból tud bootolni). A partíció létrehozásához futtassa a mkpart primary affs1 START END parancsot, ahol a START és END helyére a megabyte tartományt kell beírni (például 0 32), amely egy 32 MiB-os partíciót hoz létre 0 MiB-tól 32 MiB-ig. Ha ext2 vagy ext3 partíciót szeretne létrehozni helyette, cserélje ki az affs1-et ext2-re vagy ext3-ra a mkpart parancsban.

Hozzon létre két partíciót a Linux számára: Egy root fájlrendszer partíciót és egy swap partíciót. Futtassa a mkpart primary START END parancsot minden partíció létrehozásához, a START és END értékeket pedig a kívánt megabyte határokkal helyettesítve.

Általánosan ajánlott olyan swap partíciót létrehozni, amely kétszer akkora, mint a számítógép RAM memóriája, de legalább 512MiB javasolt. A swap partíció létrehozásához futtassa a mkpart primary linux-swap START END parancsot, ahol a START és END ismét a partíció határait jelöli.

Ha végzett a parted használatával, akkor egyszerűen írja be a quit parancsot.

Fájlrendszerek létrehozása

Warning
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.

Bevezetés

Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...

Fájlrendszerek

A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:

XFS

Fájlrendszer metaadat-naplózással, amely robusztus funkciókkal rendelkezik, és a méretezhetőségre van optimalizálva. Folyamatosan frissítik, hogy modern funkciókat is tartalmazzon. Az egyetlen hátrány, hogy az XFS-partíciók még nem zsugoríthatók, bár ezen dolgoznak. Az XFS különösen támogatja a reflinkeket és a Copy on Write (CoW) funkciót, ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken a számos fordítás miatt, amit a felhasználók végeznek. Az XFS az ajánlott modern, minden célra használható, minden platformon elérhető fájlrendszer. Legalább 300 MB méretű partíciót igényel.

ext4

Az Ext4 egy megbízható, általános célú, minden platformon használható fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, mint például a reflinkek.

VFAT

Más néven FAT32, támogatott a Linux által, de nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságbeállításokat. Főként más operációs rendszerekkel (például Microsoft Windows vagy Apple macOS) való együttműködésre/cserére használják, de szükségszerű bizonyos rendszerindító firmware-ekhez (például UEFI-hez) is. Az UEFI rendszerek felhasználóinak egy EFI System Partition partíciót kell VFAT formátumban létrehozniuk a rendszerindításhoz.

btrfs

Új generációs fájlrendszer. Fejlett funkciókat kínál, mint például pillanatképek készítése, ellenőrzőösszegek alapján történő öngyógyítás, átlátható tömörítés, alhálózatok és integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernellel rendelkező verziók nem garantáltan biztonságosak a btrfs termelési környezetben való használatához, mivel a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok minden btrfs verziónál nem biztonságosak.

F2FS

A Flash-Friendly File System-et eredetileg a Samsung hozta létre NAND flash memóriákhoz való használatra. Jó választás lehet, ha a Gentoo-t microSD kártyákra, USB meghajtókra vagy más flash-alapú tárolóeszközökre telepítik.

NTFS

Ez a "New Technology" fájlrendszer a Microsoft Windows zászlóshajó fájlrendszere a Windows NT 3.1 óta. Hasonlóan a VFAT-hoz, nem tárol UNIX jogosultságbeállításokat vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem szabad gyökérfájlrendszerként használni. Csak és kizárólag interoperabilitásra vagy adatcserére használható a Microsoft Windows rendszerekkel (kiemelten a "csak" hangsúlyozásával).

ZFS Important: A ZFS tárak kizárólag az admincd és a LiveGUI ISO-ken hozhatók létre. További információért tekintse meg a ZFS/rootfs oldalt.

Következő generációs fájlrendszer, amelyet Matthew Ahrens és Jeff Bonwick hozott létre. Néhány kulcsfontosságú elképzelés alapján tervezték: a tárolás kezelése legyen egyszerű, a redundanciát a fájlrendszernek kell kezelnie, a fájlrendszereket soha ne kelljen javítás miatt offline állapotba helyezni, a legrosszabb forgatókönyvek automatizált szimulációja a kód kiadása előtt fontos, és az adatintegritás kiemelt jelentőségű.

A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.

Fájlrendszer rárakása egy partícióra

Note
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.

Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:

Filesystem	Létrehozási parancs	Elő környezeten belül?	Szoftvercsomag
XFS	mkfs.xfs	Igen	sys-fs/xfsprogs
ext4	mkfs.ext4	Igen	sys-fs/e2fsprogs
VFAT (FAT32, ...)	mkfs.vfat	Igen	sys-fs/dosfstools
btrfs	mkfs.btrfs	Igen	sys-fs/btrfs-progs
F2FS	mkfs.f2fs	Igen	sys-fs/f2fs-tools
NTFS	mkfs.ntfs	Igen	sys-fs/ntfs3g
ZFS	zpool create ...	Nem	sys-fs/zfs

|}

Important
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.

Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) (/dev/sda3) fájlrendszertípusa xfs legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:

root #mkfs.xfs /dev/sda3

Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere

A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.

Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:

root #mkfs.xfs /dev/sda1

Kicsi ext4 partíciók

Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:

root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>

Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.

A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása

Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:

root #mkswap /dev/sda2

Note
Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.

A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:

root #swapon /dev/sda2

Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.

Gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása

Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (/mnt/gentoo), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:

root #mkdir --parents /mnt/gentoo

Az mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.

A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.

Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):

root #mount /dev/sda3 /mnt/gentoo

Szükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.

Note
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:

root #chmod 1777 /mnt/gentoo/tmp

Ugyanez érvényes a /var/tmp könyvtárra is.

Később az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.

Stage fájl kiválasztása

Tip
A támogatott architektúrák esetében ajánlott, hogy azok a felhasználók, akik asztali (grafikus) operációs rendszer környezetet céloznak meg, olyan stage fájlt használjanak, amely fájl nevében szerepel a desktop kifejezés. Ezek a fájlok olyan szoftvercsomagokat tartalmaznak, mint például a sys-devel/llvm és a dev-lang/rust-bin, valamint olyan USE jelölőzászló beállításokat tartalmaznak, amelyek jelentősen javítják a telepítési időt.

A stage fájl a Gentoo telepítés kiindulópontjaként (a Gentoo telepítőmagjaként) szolgál. A stage fájlokat a Catalyst segítségével a Kiadási Mérnöki Csapat (Release Engineering Team) hozza létre. A stage fájlok konkrét profilok alapján készülnek, és egy majdnem teljes operációs rendszert tartalmaznak.

Amikor Ön stage fájlt választ, fontos, hogy olyat válasszon, amelynek profilcéljai megfelelnek az Ön által kívánt operációs rendszer típusának.

Important
Noha a telepítés után is lehetséges a jelentős profilátmódosítás (módosításból fakadó profilátalakításról van szó), de az átmódosítás jelentős erőfeszítést és komoly megfontolást igényel, amely nem tartozik a jelen telepítési kézikönyv hatálya alá. Az init-rendszerek váltása nehéz feladat, de például a no-multilib profilról a multilib profilra való átmódosítás is széles körű Gentoo ismeretet és alacsony szintű eszközlánc-ismereteket igényel.

Tip
A legtöbb felhasználónak nincs szüksége az 'advanced' tömörített fájlok használatára. Ezek szokatlan vagy fejlett szoftver- vagy hardverbeállításokhoz valók.

OpenRC

Az OpenRC egy szoftverfüggőség-alapú init-rendszer (amely a kernel elindulása után a rendszerszolgáltatások indításáért felelős), amely fenntartja a kompatibilitást a rendszer által biztosított init programmal, amely általában a /sbin/init helyen található. Ez a Gentoo natív és eredeti init-rendszere, de néhány más Linux disztribúció és BSD rendszer is telepíti.

Az OpenRC alapértelmezés szerint nem helyettesíti a /sbin/init fájlt, és 100%-ban kompatibilis a Gentoo init szkriptekkel. Ez azt jelenti, hogy megoldást találhatunk a Gentoo ebuild szoftvertárolóban lévő több tucat szolgáltatás futtatására.

systemd

A systemd egy modern SysV-stílusú init és rc helyettesítő Linux rendszerek számára. A Linux disztribúciók többsége elsődleges init rendszerként használja. A systemd a Gentoo-n teljes mértékben támogatott, és a rendeltetésének megfelelően működik. Ha úgy tűnik, hogy a kézikönyvben valami hiányzik a systemd telepítési útmutatójából, akkor tekintse át a systemd cikket, mielőtt támogatást kérne.

Multilib (32 bit és 64 bit)

Note
Nem minden architektúra rendelkezik multilib opcióval. Sokan csak natív kóddal futnak. A multilib leggyakrabban az amd64 architektúrára vonatkozik.

A multilib profil lehetőség szerint 64 bites könyvtárakat használ, és csak akkor tér vissza a 32 bites verziókra, ha a kompatibilitás feltétlenül szükséges. Ez egy kiváló lehetőség a legtöbb telepítéshez, mert nagy fokú rugalmasságot biztosít a jövőbeni testreszabáshoz.

Tip
A multilib célpontok használata megkönnyíti a későbbi profilváltást a no-multilib profillal rendelkezőhöz képest.

No-multilib (tisztán csak 64 bit)

Warning
Azok az olvasók, akik most kezdik használni a Gentoo operációs rendszert, ne válasszák a no-multilib .tar tömörített fájlt, hacsak nem feltétlenül szükséges. A no-multilib rendszerről a multilib rendszerre való áttérés a Gentoo és az mélyebb szintű eszközlánc rendkívül részletes ismeretét kívánja meg (ez még valószínűleg, a Toolchain fejlesztőinket is egy kicsit megborzongatja). Nem a gyenge szívűeknek való, és túlmutat ezen útmutató hatókörén.

Ha az operációs rendszer alapjául egy no-multilib .tar tömörített fájlt választ, akkor teljes 64 bites operációs rendszer környezetet biztosít – 32 bites szoftverektől mentesen. Ez gyakorlatilag megterhelővé teszi a multilib profilokra váltás lehetőségét, bár technikailag még mindig lehetséges.

Stage fájl letöltése

A stage fájl letöltése előtt az aktuális könyvtárat a telepítéshez használt csatolási pont helyére kell állítani:

root #cd /mnt/gentoo

Dátum és idő beállítása

A stage tömörített fájlokat általában HTTPS használatával szerzik be a felhasználók, ami viszonylag pontos rendszeridőt igényel. Az óraeltérés megakadályozhatja a letöltések sikerességét, és kiszámíthatatlan hibákat okozhat, ha a rendszeridőt a telepítés után jelentős mértékben módosítják.

Az aktuális dátum és idő a date parancs segítségével ellenőrizhető:

root #date

Mon Oct  3 13:16:22 PDT 2021

Ha a megjelenített dátum/idő néhány percnél pontatlanabb, akkor frissíteni kell az alábbi módszerek valamelyikével.

Automatikus

Az NTP használata az óraeltolódás korrigálására általában egyszerűbb és megbízhatóbb, mint a rendszeróra manuális úton történő beállítása.

A chronyd program, amely a net-misc/chrony szoftvercsomag része, használható a rendszeróra UTC-re történő frissítésére a következő parancs kiadásával:

root #chronyd -q

Important
A működő Valós Idejű Óra (RTC - Real-Time Clock) nélküli rendszereknek minden rendszerindításkor és azt követően rendszeres időközönként szinkronizálniuk kell a rendszerórát. Ez hasznos az RTC-vel rendelkező rendszerek számára is, mivel a számítógép akkumulátora lemerülhet, és az óraeltérés megnövekedhet.

Warning
A szabványos NTP forgalom nincs hitelesítve, ezért fontos ellenőrizni a hálózaton keresztül kapott időadatokat.

Manuális

Amikor az NTP hozzáférés nem elérhető, a date parancs használható a rendszeróra manuális beállítására.

Note
Az UTC idő ajánlott minden Linux rendszerhez. Később meghatározásra kerül egy rendszeridőzóna, amely megváltoztatja az eltolást, amikor a dátum megjelenik.

A következő argumentumformátumot használják az idő beállítására: MMDDhhmmYYYY szintaxis (Month, Day, hour, minute és Year).

Például annak érdekében, hogy az időpontot október 3, 13:16, 2021 időpontra állítsuk be, használja következő parancsot:

root #date 100313162021

Grafikus böngészők

Azok a felhasználók, akik teljesen grafikus webböngészőt használnak, könnyedén kimásolhatják a stage fájl URL-jét a fő weboldal letöltés aloldaláról. Egyszerűen válassza ki a megfelelő fület, kattintson jobb gombbal a stage fájl hivatkozására, majd válassza ki a Hivatkozás másolása opciót a hivatkozás vágólapra másolásához, majd a parancssorban illessze be a hivatkozást a wget segédprogramhoz a fokozat stage fájl letöltésének érdekében:

root #wget <STAGE_FÁJL_IDE_BEILLESZTETT_URL_CÍME>

Parancssorban működő böngészők

A hagyományosabb olvasók vagy a 'régi motoros' Gentoo felhasználók, akik kizárólag parancssorból dolgoznak, inkább a links (www-client/links) nevű, nem grafikus, menü-vezérelt böngészőt szokták használni. A stage fájl letöltésének érdekében böngésszen a Gentoo tükörszerver listáján a következőképpen:

root #links https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Annak érdekében, hogy a links használatakor a HTTP proxy legyen használva, adja meg a -http-proxy opciónak a proxy URL címét:

root #links -http-proxy proxy.server.com:8080 https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

A links mellett létezik a lynx (www-client/lynx) böngésző is. A links böngészőhöz hasonlóan ez is egy nem grafikus böngésző, de nem menüvezérelt.

root #lynx https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Ha egy proxy-t kell meghatározni, akkor exportálja a http_proxy és/vagy ftp_proxy változókat:

root #export http_proxy="http://proxy.server.com:port"

root #export ftp_proxy="http://proxy.server.com:port"

A tükörszerverlistában válasszon egy közeli tükörszervert. Általában elegendőek a HTTP türkszerverek, de más protokollok is elérhetők. Lépjen a releases/ppc/autobuilds/ könyvtárba. Itt az összes elérhető stage fájl megjelenik (lehet, hogy az egyes alcsoport-architektúrák nevét viselő alkönyvtárakban vannak tárolva). Válasszon ki egyet, és nyomja meg a d billentyűgombot a letöltéshez.

Miután a stage fájl letöltése befejeződött, lehetőség van a stage fájl integritásának ellenőrzésére és tartalmának érvényesítésére. Az eziránt érdeklődők az olvasást folytassák a következő szakaszban.

Azok, akik nem szeretnék ellenőrizni és érvényesíteni a stage fájlt, kiléphetnek a parancssoros böngészőből a q billentyűgomb megnyomásával, és közvetlenül áttérhetnek az Stage fájl telepítése szakaszra.

Ellenőrzés és érvényesítés

Ahogyan a minimal telepítő CD képfájlok esetében, a stage fájl ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez további letöltések is elérhetők. Bár ezek a lépések kihagyhatók, a fájlok azon felhasználók számára állnak rendelkezésre, akik fontosnak tartják a letöltött fájl(ok) integritását. Az extra fájlok a tükörszerverek könyvtárának gyökerében találhatók. Keresse meg a hardverarchitektúra és a rendszerprofil megfelelő helyét, és töltse le a hozzátartozó .CONTENTS.gz, .DIGESTS és .sha256 fájlokat.

root #wget https://distfiles.gentoo.org/releases/

• .CONTENTS.gz - Egy tömörített .gz fájl, amely tartalmazza a stage fájlban lévő összes fájl listáját.
• .DIGESTS - Többféle kriptográfiai hash algoritmust használó ellenőrzőösszegeket tartalmaz a stage fájlhoz.
• .sha256 - PGP által aláírt SHA256 ellenőrzőösszeget tartalmaz a stage fájlhoz. Ez a fájl nem biztos, hogy minden stage fájlhoz elérhető letöltésre.

Ahogyan az ISO fájl esetében, a tar.xz fájl kriptográfiai aláírása is ellenőrizhető a gpg segítségével, hogy megbizonyosodjunk, a tömörített tar.xz fájlon semmilyen manipuláció nem történt.

Hivatalos Gentoo bootolható live képfájlok esetén a sec-keys/openpgp-keys-gentoo-release szoftvercsomag biztosítja a PGP aláíró kulcsokat az automatizált kiadásokhoz. A kulcsokat először importálni kell a felhasználó munkamenetébe, hogy azok hitelesítésre használhatóak legyenek.

root #gpg --import /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc

Minden nem hivatalos bootolható live képfájl számára, amelyek a bebootolt live környezetükben a gpg és wget programokat kínálják, letölthető és importálható a Gentoo kulcsokat tartalmazó csomag:

Ellenőrizze a .tar tömörített fájlt és opcionálisan a kapcsolódó ellenőrzőösszeg fájlok aláírását:

root #gpg --verify stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz.asc

root #gpg --verify stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz.DIGESTS

root #gpg --verify stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz.sha256

Ha a hitelesítés sikeres, akkor a "Good signature from" szöveg fog megjelenni az előző parancs(ok) kimenetében.

Az OpenPGP kulcsok ujjlenyomatai, amelyeket a kiadási média aláírására használnak, megtalálhatóak a kiadási média aláírások oldalán.

Note
A legtöbb stage fájl most már kifejezetten az init rendszer típusával van megjelölve (openrc vagy systemd), bár néhány architektúra esetében ezek még mindig hiányozhatnak.

A kriptográfiai eszközök és segédprogramok, mint például az openssl, sha256sum, vagy sha512sum, használhatóak a .DIGESTS fájlban megadott ellenőrzőösszegek összehasonlítására.

Az SHA512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -sha512 stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz

A dgst utasítja az openssl parancsot, hogy használja a Message Digest alparancsot, a -r kiírja az összegző kimenetet a coreutils formátumban, és a -sha512 kiválasztja a SHA512 összegzést.

A BLAKE2B512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -blake2b512 stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz

Hasonlítsa össze az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetét a .DIGESTS fájlban található hash és fájlnév párjaival. A párosított értékeknek meg kell egyezniük az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetével, ellenkező esetben a letöltött fájl sérült, és törölni kell, majd újra le kell tölteni.

Az SHA256 hash ellenőrzéséhez egy kapcsolódó .sha256 fájlból a sha256sum segédprogram használatával:

root #sha256sum --check stage3-ppc-<release>-<init>.tar.xz.sha256

A --check opció utasítja a sha256sum segédprogramot, hogy olvassa el a várt fájlok és a hozzájuk tartozó hash értékek listáját, majd minden helyesen kiszámított fájlhoz társított "OK" szöveget, illetve a nem megfelelő fájlokhoz társított "FAILED" szöveget jelenítse meg.

Stage fájl telepítése

Miután a stage fájl le lett töltve és ellenőrizve lett, a .tar.xz tömörített fájl végre kicsomagolható a tar parancs segítségével.

root #tar xpvf stage3-*.tar.xz --xattrs-include='*.*' --numeric-owner -C /mnt/gentoo

Kibontás előtt ellenőrizze az opciókat:

• x extract, utasítja a tar parancsot az tömörített fájl tartalmának a kibontására.
• p preserve permissions, megőrzi az tömörített fájlban lévő fájlokon és könyvtárakon rajta lévő jogosultágokat.
• v verbose output, részletes kimenet.
• f file, megadja a tar parancsnak a bemeneti tömörített fájlnevet.
• --xattrs-include='.' Megőrzi az tömörített fájlban tárolt összes névtér kiterjesztett attribútumait.
• --numeric-owner Biztosítja, hogy a tömörített fájlból kicsomagolt fájlok felhasználói és csoportazonosítói megegyezzenek a Gentoo kiadási mérnöki csapata által szándékoltakkal (még akkor is, ha a kalandosabb kedvű felhasználók nem a hivatalos Gentoo live ISO-ba bebootolt környezeteket használják a telepítési folyamat során).

Most, hogy a stage fájl ki lett csomagolva, folytassa a kódfordítási beállításoknak a szerkesztésével.

Forráskódfordítási opciók beállítása

Bevezetés

Az operációs rendszer optimalizálása érdekében be lehet állítani olyan változókat, amelyek befolyásolják a Portage, tehát a Gentoo hivatalosan támogatott szoftvercsomag kezelőjének a működését. Ezeket a változókat környezeti változóként lehet beállítani (az export használatával), de az export útján történő beállítás nem állandó.

Note
Technikailag a változókat ki lehet exportálni a shell profilján vagy rc fájljain keresztül, azonban ez nem a legjobb gyakorlat az alapvető rendszergazdai feladatokhoz.

A Portage szoftvercsomag-kezelő a make.conf fájlt olvassa be a futása közben, ami a fájlban tárolt értékektől függően megváltoztatja a Portage futási viselkedését. A make.conf fájl a Portage szoftvercsomag-kezelő elsődleges beállításfájljának tekinthető, ezért kezelje a tartalmát körültekintően.

Tip
Az összes lehetséges változó megjegyzésekkel ellátott listája megtalálható a /mnt/gentoo/usr/share/portage/config/make.conf.example fájlban. További dokumentáció a make.conf fájlról a man 5 make.conf parancs futtatásával érhető el.

A Gentoo telepítés sikerességéhez kizárólag az alábbiakban említett változókat kell beállítani.

Indítson el egy szövegszerkesztőt (ebben az útmutatóban a nano szövegszerkesztőt használjuk) a későbbiekben tárgyalt optimalizálási változók módosításához.

root #nano /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf

A make.conf.example fájlból egyértelműen látható, hogy miként kell felépíteni a fájlt: a megjegyzésekkel ellátott sorok # karakterrel kezdődnek, míg a többi sor a VÁLTOZÓNEVE="értéke" szintaxist használva határozza meg a változókat. E változók közül több a következő szakaszban kerül tárgyalásra.

CFLAGS és CXXFLAGS

A CFLAGS és a CXXFLAGS változó határozza meg a GCC forráskód-fordító optimalizálási-zászlóit a C és C++ fordításokat illetően. Habár ezek a zászlók itt általánosan vannak meghatározva, a maximális teljesítmény érdekében minden programhoz külön kellene optimalizálni őket. Az ok, amiért itt most így történik, az az, hogy minden program más. Azonban a minden programhoz külön meghatározás nem járható, fáradságos és hosszadalmas munka lenne, ezért ezeknek a zászlóknak a meghatározása a make.conf fájlban van történik.

A make.conf fájlban meg kell határozni azokat az optimalizációs jelölőzászlókat, amelyek általánosságban a legjobban finomhangoltabbá teszik az operációs rendszert. Ne helyezzen kísérleti beállításokat ebbe a változóba, a túlzott optimalizáció programhibákat okozhat (összeomlás, vagy ami még rosszabb, rendellenes működés).

A kézikönyv nem magyarázza el az összes lehetséges optimalizálást. Ezek megértéséhez olvassa el a GNU online kézikönyvet vagy a gcc infó oldalát (info gcc). A make.conf.example fájl maga is rengeteg példát és információt tartalmaz, ne feledje el ezt is elolvasni.

Az első beállítás a -march= vagy -mtune= zászló, amely megadja a célarchitektúra nevét. A lehetséges opciók a make.conf.example fájlban vannak leírva (megjegyzésként). Egy gyakran használt érték a native, mivel ez azt mondja a kódfordítónak, hogy válassza ki az aktuális rendszer (amin a felhasználók a Gentoo rendszert telepítik) célarchitektúráját.

A második a -O zászló (ez nagy O betű, nem nulla), amely meghatározza a gcc optimalizálási osztály zászlóját. Lehetséges osztályok: s (méret-optimalizált), 0 (nulla - nincs optimalizálás), 1, 2 vagy akár a 3 a sebességoptimalizálási zászlókhoz (minden osztály ugyanazokat a zászlókat tartalmazza, mint az előző, plusz néhány extrát). Az ajánlott alapértelmezés a -O2. A -O3 használata rendszer szintjén problémákat okozhat, ezért azt javasoljuk, hogy maradjon a -O2 használatánál.

Egy másik népszerű optimalizálási zászló a -pipe (csöveket használ ideiglenes fájlok helyett a fordítás különböző szakaszai közötti kommunikációhoz). Nincs hatása a generált programkódra, de több memóriát használ. Alacsony memóriájú rendszereken előfordulhat, hogy a gcc kódfordítása összeomlik. Ebben az esetben ne használja ezt a zászlót.

A -fomit-frame-pointer használata (ami nem tartja a keretmutatót egy regiszterben azoknál a funkcióknál, amelyeknek nincs szükségük rá) komoly következményekkel járhat az alkalmazások hibakeresésénél.

Amikor a CFLAGS és a CXXFLAGS változók meghatározásra kerülnek, kombinálja a különböző optimalizálási zászlókat egyetlen szövegbe. A tömörített stage fájlban található alapértelmezett értékek általában elég jók. Az alábbi csak egy példa:

CODE Példa a CFLAGS és a CXXFLAGS változóra

# Forráskódfordításhoz használt jelölőzászlók, amelyeket minden programozási nyelvhez be kell állítani.
COMMON_FLAGS="-O2 -mcpu=powerpc -mtune=powerpc -pipe"
# Mindkét változó esetében ugyanazokat a beállításokat használjuk.
CFLAGS="${COMMON_FLAGS}"
CXXFLAGS="${COMMON_FLAGS}"

Tip
Habár a GCC optimalizálás cikk több információval szolgál arról, hogy miként befolyásolhatják a különböző kódfordítási beállítások a rendszert, a Safe CFLAGS cikk praktikusabb kiindulópont lehet a kezdők számára a rendszerük optimalizálásának az érdekében.

RUSTFLAGS

Számos programot ma már Rust nyelven írnak, amelynek megvan a saját optimalizálási módja. Alapértelmezés szerint a Rust minden kiadási builden 3-as szintű optimalizálást végez, hacsak egy projekt nem módosítja ezt, ezért ezt érdemes változatlanul hagyni. Az összes elérhető optimalizációs lista (codegen néven ismert), amely a Rust fordítóhoz adható, megtalálható a https://doc.rust-lang.org/rustc/codegen-options/index.html oldalon.

A leghasznosabb optimalizálás az lenne, ha megadná a Rust nyelv esetében, hogy a forráskódfordító az Ön processzorára fordítson, az alábbi példát használva:

FILE /etc/portage/make.confRUSTFLAGS Example

RUSTFLAGS="${RUSTFLAGS} -C target-cpu=native"

A támogatott processzorok listájának lekérdezéséhez Rust nyelvben futtassa a következő parancsot:

root #rustc -C target-cpu=help

Ez megmutatja, hogy mi az alapértelmezett, és melyik processzor kerül kiválasztásra a "native" opcióval.

Note
A fenti parancs csak asztali fokozat 3 (stage 3) tömörített fájlok esetében működik, vagy miután telepítette a dev-lang/rust-bin vagy a dev-lang/rust szoftvercsomagot.

MAKEOPTS

A MAKEOPTS változó határozza meg, hogy a processzorban hány párhuzamos kódfordítási szálnak kell futnia egy szoftvercsomag telepítésekor. A Portage 3.0.31-es verziójától kezdve a Portage alapértelmezett viselkedése az, hogy ha nincs megadva ez az érték, akkor a MAKEOPTS szálak értékét a nproc által visszaadott szálak számával fogja helyettesíteni.

Továbbá, a Portage 3.0.53-es verziójától kezdve úgy viselkedik, hogy ha nincs megadva, a Portage alapértelmezett viselkedése, akkor a MAKEOPTS load-average értéket a nproc által visszaadott értékre állítsa.

Jó választás lehet a kettő közül a kisebb: A processzor által használt szálak száma, vagy a teljes rendszer RAM mennyisége osztva 2 GiB-tal.

Warning
Nagyszámú processzorszál használata jelentősen befolyásolhatja a memóriafogyasztást. Jó ajánlás az, hogy minden megadott processzorszálhoz legalább 2 GiB RAM szükséges (például a -j6 legalább 12 GiB-ot igényel). A teljes memória elfogyásának az elkerülése érdekében csökkentse a processzorszálak számát a rendelkezésre álló memória alapján.

Tip
Amikor párhuzamos emerge folyamatokat (--jobs) használ, a futó feladatok tényleges száma exponenciálisan növekedhet (akár a make feladatok és az emerge feladatok szorzatáig). Ezt ki lehet küszöbölni egy csak helyi gépre vonatkozó distcc beállítás futtatásával, amely korlátozza a kódfordító példányok számát gépenként.

FILE /etc/portage/make.confPélda a MAKEOPTS deklarációra

# Ha nincs meghatározva, akkor a Portage alapértelmezett viselkedése a következő:
# - Beállítja a MAKEOPTS jobs értékét a `nproc` által visszaadott szálak számával megegyező értékre.
# - Beállítja a MAKEOPTS terhelési átlagértékét kissé a `nproc` által visszaadott szálak száma fölé, mivel ez egy tompított érték.
# Kérjük, hogy cserélje le a '4' számot az Ön rendszerének megfelelő értékre ((minimum 2GB RAM) * (processzorszálak száma), vagy hagyja alapértelmezetten üresen).
MAKEOPTS="-j4 -l5"

A további részletekért keresse meg a MAKEOPTS kifejezést a man 5 make.conf súgóban.

Felkészülni, vigyázz, rajt!

Frissítse az /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf fájlt a személyes preferenciáknak megfelelően, és mentse el a változtatásokat a fájlban (a nano szövegszerkesztőt használó felhasználók a Ctrl + o billentyűgombok megnyomásával mentsék el a módosítást, majd a Ctrl + x billentyűkombinációval lépjenek ki a szövegszerkesztőből).

Chrootolás

DNS információ másolása

Még egy dolog van hátra, mielőtt belépnénk az új környezetbe, és ez a DNS információk átmásolása az /etc/resolv.conf fájlba. Ezt azért kell megtenni, hogy a hálózat továbbra is működjön az új környezetbe való belépés után is. Az /etc/resolv.conf fájl tartalmazza a hálózati névszervereket.

Az információ átmásolásakor ajánlott a cp parancshoz hozzáadni a --dereference opciót. Ez biztosítja, hogy ha az /etc/resolv.conf fájl egy szimbolikus link, akkor a link célfájlja legyen másolva a szimbolikus link helyett. Ellenkező esetben az új környezetben a szimbolikus link egy nem létező fájlra mutatna (mivel a link célja valószínűleg nem elérhető az új környezetben).

root #cp --dereference /etc/resolv.conf /mnt/gentoo/etc/

Szükséges fájlrendszerek felcsatolása

Tip
Ha az eredeti Gentoo telepítési ISO képfájlt használjuk a telepítéskor, akkor ezt a lépést egyszerűen az alábbi paranccsal helyettesíthetjük: arch-chroot /mnt/gentoo.

Pár pillanat múlva a Linux gyökér könyvtára az új helyre kerül áthelyezésre.

A következő fájlrendszereket kell elérhetővé tenni:

• /proc/ egy ál-fájlrendszer. Úgy néz ki, mint a szokásos fájlok, de a Linux kernel generálja őket menet közben.
• /sys/ egy ál-fájlrendszer, hasonló a /proc/ fájlrendszerhez, amelyet egykor a /proc/ helyettesítésére szántak, és sokkal strukturáltabb, mint a /proc/.
• /dev/ egy normál fájlrendszer, amely tartalmazza az összes eszközt. Részben a Linux eszközkezelő (általában az udev) kezeli.
• /run/ egy ideiglenes fájlrendszer, amelyet a futásidőben generált fájlok, például PID fájlok vagy zárolások tárolására használnak.

A /proc/ hely a /mnt/gentoo/proc/ helyre lesz felcsatolva, míg a többi fájlrendszer kötött csatolással (bind-mounted) lesz elérhető. Ez utóbbi azt jelenti, hogy például a /mnt/gentoo/sys/ valójában a /sys/ lesz (ez csak egy második bejegyzési pont ugyanahhoz a fájlrendszerhez), míg a /mnt/gentoo/proc/ egy új csatolás (úgymond egy új példány) a fájlrendszerből.

root #mount --types proc /proc /mnt/gentoo/proc

root #mount --rbind /sys /mnt/gentoo/sys

root #mount --make-rslave /mnt/gentoo/sys

root #mount --rbind /dev /mnt/gentoo/dev

root #mount --make-rslave /mnt/gentoo/dev

root #mount --bind /run /mnt/gentoo/run

root #mount --make-slave /mnt/gentoo/run

Note
A --make-rslave műveletek szükségesek a systemd támogatásához a telepítés későbbi szakaszában.

Warning
Ha nem Gentoo telepítési ISO képfájlt használunk a telepítéskor, akkor ez nem biztos, hogy elegendő. Néhány disztribúció a /dev/shm helyet szimbolikus linkként hozza létre a /run/shm/ helyre, amely a chroot után érvénytelenné válik. Ennek orvoslására a /dev/shm/ helyet helyesen beállított tmpfs csatolással lehet előre megoldani:

root #test -L /dev/shm && rm /dev/shm && mkdir /dev/shm

root #mount --types tmpfs --options nosuid,nodev,noexec shm /dev/shm

Kérjük, biztosítsa azt is, hogy a 1777 mód be legyen állítva:

root #chmod 1777 /dev/shm /run/shm

Belépés az új környezetbe

Most, hogy az összes partíció inicializálva lett és az alapkörnyezet telepítve van, itt az ideje belépni abba (a feltelepített rendszerbe) a chroot használatával. Ez azt jelenti, hogy a munkamenet megváltoztatja a gyökérkönyvtár helyét (a legfelső szintű helyet, amely elérhető). A jelenlegi telepítőkörnyezetből (telepítési USB pendrive, DVD vagy más telepítési médium környezetéből) átlépünk a feltelepített rendszerre (nevezetesen az inicializált partíciókra). Innen származik a név, change root (gyökér megváltoztatása) vagyis chroot.

Ez a chrootolás három lépésben történik:

1. A gyökérkönyvtár helyének módosítása / (a telepítési médiumon) /mnt/gentoo/ (a partíciókon) helyre chroot vagy arch-chroot használatával, ha elérhető.
2. Néhány beállítás (amelyek az /etc/profile fájlban találhatók) betöltése a memóriába a source parancs segítségével.
3. Az elsődleges prompt módosítása, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy ez a munkamenet egy chroot környezetben zajlik.

root #chroot /mnt/gentoo /bin/bash

root #source /etc/profile

root #export PS1="(chroot) ${PS1}"

Ettől a ponttól kezdve minden végrehajtott művelet közvetlenül az újonnan feltelepített Gentoo Linux környezetben történik.

Tip
Ha a Gentoo telepítése ezen a ponton bárhol megszakad, akkor ettől a lépéstől lehetséges a telepítés folytatása. Nincs szükség az adathordozók újraparticionálására! Egyszerűen csatolja fel a gyökérpartíciót, és hajtsa végre a fentiekben leírt lépéseket, kezdve a DNS információ másolásával, hogy újra belépjen a munkakörnyezetbe. Ez hasznos lehet a bootloader problémák javításához is. További információk a chroot cikkben találhatók.

Felkészülés a bootloaderre

Most, hogy beléptünk az új környezetbe, szükséges előkészíteni az új környezetet a bootloader számára. Fontos lesz, hogy a megfelelő partíció fel legyen csatolva, amikor eljön az ideje a bootloader telepítésének.

DOS/Örökölt BIOS rendszerek

DOS/Örökölt BIOS rendszerek esetén a bootloader a /boot könyvtárba lesz telepítve, ezért a következőképpen kell felcsatolni:

root #mount /dev/sda1 /boot

Portage szoftvercsomag-kezelő beállítása

Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló pillanatképének telepítése a weben keresztül

A következő lépés a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló pillanatképének a telepítése. Ez a pillanatkép fájlok gyűjteményét tartalmazza, amelyek tájékoztatják a Portage szoftvercsomag-kezelőt a telepíthető szoftverek neveiről, amelyeket a rendszergazda kiválaszthat, szoftvercsomag- vagy profil-specifikus hírelemekről stb.

Az emerge-webrsync parancs használata ajánlott azok számára, akik korlátozó tűzfalak mögött vannak (ez a parancs HTTP/FTP protokollokat használ a pillanatkép letöltéséhez), és ezáltal hálózati sávszélességet takarít meg. Azok az olvasók, akiknek nincs hálózati vagy sávszélesség-korlátozásuk, nyugodtan átugorhatják a következő szakaszt.

Ez a parancs letölti a legfrissebb pillanatképet (amelyet naponta adnak ki) a Gentoo egyik tükörszerveréről és telepíti azt a rendszerünkre:

root #emerge-webrsync

Note
A művelet során az emerge-webrsync panaszkodhat egy hiányzó /var/db/repos/gentoo/ könyvtárra. Ez várható, és nincs miért aggódni, a parancs létrehozza önmagától a hiányzó könyvtárat.

Ettől a ponttól kezdve a Portage szoftvercsomag-kezelő jelezheti, hogy ajánlott bizonyos frissítéseket végrehajtani. Ennek oka, hogy a stage fájlon keresztül telepített rendszer-szoftvercsomagokhoz újabb verziók állhatnak rendelkezésre, és a Portage szoftvercsomag-kezelő most már tisztában van az új szoftvercsomagokkal a szoftvercsomag-tároló letöltött pillanatképének köszönhetően. A szoftvercsomag-frissítések most biztonságosan figyelmen kívül hagyhatóak, a frissítések elhalaszthatók a Gentoo telepítésének befejezése utánra.

Opcionális: Tükörszerverek kiválasztása

A forráskód gyors letöltése érdekében ajánlott egy gyors, földrajzilag közeli tükörszervert választani. A Portage szoftvercsomag-kezelő a make.conf fájlban keresi a GENTOO_MIRRORS változót, és a benne felsorolt tükörszervereket használja. Lehetséges a Gentoo tükörszerverlista böngészése, és a rendszer fizikai helyéhez közeli tükörszerver (vagy több tükörszerver) keresése (mivel ezek általában a leggyorsabbak).

Az úgynevezett mirrorselect parancs egy szép szöveges felületet biztosít, amely segítségével gyorsabban kereshetőek és választhatóak ki a megfelelő tükörszerverek. Csak navigáljon a választott tükörszerverekre, és nyomja meg a Szóköz billentyűgombot egy vagy több tükörszerver kiválasztásához.

root #emerge --ask --verbose --oneshot app-portage/mirrorselect

root #mirrorselect -i -o >> /etc/portage/make.conf

Alternatív megoldásként egy aktív tükörszerverek listája elérhető online.

Optional: rsync mirrors

Gentoo also has many rsync mirrors which can speed up downloading the available package list using emerge --sync (explained in more detail later) by selecting a mirror closer that is geographically closer to the user.

root #mkdir /etc/portage/repos.conf

root #cp /usr/share/portage/config/repos.conf /etc/portage/repos.conf/gentoo.conf

Select a mirror close to the system's location from https://www.gentoo.org/support/rsync-mirrors/ and replace the sync-uri default mirror in /etc/portage/repos.conf/gentoo.conf with the desired mirror location.

FILE /etc/portage/repos.conf/gentoo.confUK-based rsync mirror example

[DEFAULT]
main-repo = gentoo
</div>

<div lang="en" dir="ltr" class="mw-content-ltr">
[gentoo]
location = /var/db/repos/gentoo
sync-type = rsync
sync-uri = rsync://rsync.uk.gentoo.org/gentoo-portage/
auto-sync = yes
sync-rsync-verify-jobs = 1
sync-rsync-verify-metamanifest = yes
sync-rsync-verify-max-age = 3
sync-openpgp-key-path = /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc
sync-openpgp-keyserver = hkps://keys.gentoo.org
sync-openpgp-key-refresh-retry-count = 40
sync-openpgp-key-refresh-retry-overall-timeout = 1200
sync-openpgp-key-refresh-retry-delay-exp-base = 2
sync-openpgp-key-refresh-retry-delay-max = 60
sync-openpgp-key-refresh-retry-delay-mult = 4
sync-webrsync-verify-signature = yes
sync-git-verify-commit-signature = true

Opcionális: Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló frissítése

A Gentoo ebuild szoftvercsomag-tárolót lehetséges a legújabb verzióra frissíteni. Az előző emerge-webrsync parancs egy nagyon friss pillanatképet telepített (általában legfeljebb 24 órás), így ez a lépés mindenképpen opcionális.

Tegyük fel, hogy szükség van a legfrissebb (mondjuk az 1 órán belüli) szoftvercsomag-frissítésekre, akkor használjuk az emerge --sync parancsot. Ez a parancs az rsync protokollt használja a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló (amelyet korábban az emerge-webrsync segítségével töltöttek le) frissítéséhez a legújabb állapotra.

root #emerge --sync

Lassú parancssorokon, például bizonyos keretpuffereken vagy soros parancssorokon, ajánlott a --quiet opció használata a folyamat felgyorsítása érdekében:

root #emerge --sync --quiet

Hírelemek olvasása

Amikor a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló szinkronizálva van, akkor a Portage hasonló információs üzeneteket jeleníthet meg:

* FONTOS: A 'gentoo' szoftvercsomag-tárolóban szükséges 2 hírelem elolvasása.

* Használja az eselect news parancsot a hírelemek olvasásához.

A hírelemeket azért hozták létre, hogy kommunikációs eszközként szolgáljanak a kritikus üzenetek felhasználókhoz való eljuttatására a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tárolón keresztül. Ezek kezeléséhez használja az eselect news parancsot. Az eselect alkalmazás egy Gentoo-specifikus eszköz, amely egy közös kezelőfelületet biztosít a rendszeradminisztrációhoz. Ebben az esetben az eselect azzal van megbízva, hogy használja a news modulját.

A news modul esetében három műveletet használnak leggyakrabban:

• A list paranccsal megjelenik az elérhető hírelemek áttekintése.
• A read paranccsal elolvashatók a hírelemek.
• A purge paranccsal a hírelemek eltávolíthatók, miután elolvasták őket, és többé nem lesznek újraolvasva.

root #eselect news list

root #eselect news read

További információ a hírolvasóról elérhető a kézikönyv oldalán:

root #man news.eselect

Megfelelő profil kiválasztása

Tip
A desktop profilok nem kizárólag az asztali környezetekhez vannak. Alkalmasak nagyon kis erőforrást igénylő ablakkezelőkhöz is, mint például az i3 vagy az sway.

Egy profile tulajdonképpen egy építőelem bármely Gentoo operációs rendszer számára. Nemcsak az alapértelmezett értékeket határozza meg a USE, CFLAGS és más fontos változók számára, hanem az operációs rendszer egy bizonyos szoftvercsomagverzió-tartományhoz is rögzül. Ezeket a beállításokat a Gentoo Portage fejlesztői tartják karban.

Annak érdekében, hogy megnézze, vajon milyen profilt használ jelenleg az operációs rendszer, futtassa az eselect parancsot a profile modullal:

Tip
On an install media without a scroll-able terminal, eselect profile list | less can provide an easy way to list all available profiles while providing the ability to scroll.

root #eselect profile list

Available profile symlink targets:
  [1]   default/linux/ppc/23.0 *
  [2]   default/linux/ppc/23.0/desktop
  [3]   default/linux/ppc/23.0/desktop/gnome
  [4]   default/linux/ppc/23.0/desktop/kde

Note
A parancs kimenete csak egy példa, és idővel változik.

Note
Ha a systemd init-rendszert szeretné használni, akkor válasszon egy olyan profilt, amelynek nevében szerepel a "systemd" kifejezés.

Bizonyos architektúrákhoz elérhetők olyan desktop alprofilok is, amelyek tartalmazzák a gyakran szükséges szoftvercsomagokat az asztali élmény érdekében.

Warning
A profilfrissítéseket nem szabad félvállról venni. Az induló profil kiválasztásakor használja azt a profilt, amely ugyanahhoz a verzióhoz tartozik, mint amit eredetileg a fokozat (stage) fájl használt (pl. 23.0). Minden új profilverziót egy hírelemben jelentenek be, amely tartalmazza az átállási útmutatásokat. Legyen biztos benne, hogy alaposan követi az átállási útmutatásokat, mielőtt egy újabb profilra váltana.

Az ppc architektúra elérhető profiljainak a megtekintése után a felhasználók kiválaszthatnak egy másik profilt a rendszerhez:

root #eselect profile set 2

Note
A developer alprofil kifejezetten a Gentoo Linux fejlesztésére szolgál, és nem hétköznapi felhasználók számára készült.

Opcionális: Bináris szoftvercsomag-tároló számítógép hozzáadása

2023 decembere óta a Release Engineering csapata egy hivatalos bináris szoftvercsomag-tároló számítógépet (bináris szoftvercsomag-host, köznyelvben "binhost" számítógépet) kínál a közösség számára a bináris szoftvercsomagok (binpkgs) letöltésére és telepítésére.

Egy bináris szoftvercsomag-tároló számítógép hozzáadása lehetővé teszi a Portage szoftvercsomag-kezelő számára a kriptográfiai aláírással ellátott, forráskódból binárisra lefordított szoftvercsomagok telepítését. Sok esetben a bináris szoftvercsomag-tároló számítógép hozzáadása jelentősen csökkenti a szoftvercsomagok telepítéséhez szükséges átlagos időt, és nagy előnyt jelent, amikor Gentoo operációs rendszert futtatunk régebbi, lassabb vagy alacsony teljesítményű számítógépeken.

Szoftvercsomag-tároló beállítása

A binhost szoftvercsomag-tároló beállítása a Portage /etc/portage/binrepos.conf/ könyvtárában található, amely hasonlóan működik a Gentoo ebuild tároló szakaszában említett beállításhoz.

Bináris számítógép meghatározásakor két fontos szempontot kell figyelembe venni:

1. A sync-uri értékében szereplő architektúra és profil célpontok valóban számítanak, és igazodniuk kell a megfelelő számítógép architektúrához (ebben az esetben ppc) és a Megfelelő profil kiválasztása szakaszban kiválasztott rendszerprofilhoz.
2. Egy gyors, földrajzilag közeli tükörszerver kiválasztása általában lerövidíti a letöltési időt. Tekintse át a mirrorselect eszközt, amely az Opcionális: Tükrök kiválasztása szakaszban található, vagy tekintse át az online tükörszerverek listáját, ahol URL értékeket találhat.
   
   

FILE /etc/portage/binrepos.conf/gentoobinhost.confCDN alapú bináris szoftvercsomag-hoszt példája

[binhost]
priority = 9999
sync-uri = https://distfiles.gentoo.org/releases/<arch>/binpackages/<profile>/x86-64/

1. Introduced in portage-3.0.74 for per-repo verification choices

verify-signature = true

1. Default value with >=portage-3.0.77

location = /var/cache/binhost/gentoo }}

Bináris szoftvercsomagok telepítése

A Portage szoftvercsomag-kezelő alapértelmezés szerint a szoftvercsomagokat forráskódból szokta lefordítani. Az alábbi módokon utasíthatja a bináris csomagok használatára:

1. A --getbinpkg opció megadható az emerge parancs meghívásakor. Ez a bináris szoftvercsomag telepítésének módszere hasznos, ha csak egy adott bináris szoftvercsomagot szeretne telepíteni.
2. A rendszer alapértelmezett beállításának megváltoztatása a Portage FEATURES változóján keresztül, amely a /etc/portage/make.conf fájlon keresztül érhető el. Ennek a beállításmódosításnak az alkalmazása miatt a Portage a bináris szoftvercsomag hosztot fogja lekérdezni a kért csomag(ok)ért, és helyben fog lefordítani, ha nem talál eredményeket.

Például, hogy a Portage mindig telepítse az elérhető bináris csomagokat:

FILE /etc/portage/make.confPortage szoftvercsomag-kezelőt úgy állítja be, hogy alapértelmezés szerint bináris szoftvercsomagokat használjon

# A getbinpkg hozzáfűzése a FEATURES változón belüli értékek listájához.
FEATURES="${FEATURES} getbinpkg"
# Aláírásokat igényeljen.
FEATURES="${FEATURES} binpkg-request-signature"

Kérjük, futtassa a getuto parancsot is, hogy a Portage beállítsa a szükséges kulcstartót a hitelesítéshez:

root #getuto

A Portage szoftvercsomag-kezelő további funkcióit a kézikönyv következő fejezetében tárgyaljuk.

Opcionális: USE változó beállítása

A USE az egyik legerőteljesebb változó, amelyet a Gentoo operációs rendszer biztosít a felhasználói számára. Számos program lefordítható választható támogatással bizonyos elemek támogatásával vagy azon elemek nélkül. Például néhány program lefordítható GTK+ támogatással vagy Qt támogatással. Mások lefordíthatók SSL támogatással vagy anélkül. Egyes programok lefordíthatók framebuffer támogatással (svgalib) X11 támogatás helyett (X-server).

A legtöbb disztribúció a szoftvercsomagjait minél szélesebb támogatottsággal fordítja le, ami növeli a programok méretét és az indítási időt, nem is beszélve a rengeteg szoftverfüggőségről. A Gentoo operációs rendszerrel a felhasználók meghatározhatják, hogy egy szoftvercsomagot milyen opciókkal kell lefordítani bináris futtatható kódra. Itt lép be a képbe a USE változó.

A USE változóban a felhasználók kulcsszavakat határoznak meg, amelyek a fordítási opciókra vannak leképezve. Például a ssl lefordítja az SSL támogatást a programokba, amelyek támogatják azt. A -X eltávolítja az X-server támogatást (figyelje meg a mínusz jelet az elején). A gnome gtk -kde -qt5 lefordítja a programokat GNOME (és GTK+) támogatással, és nem KDE (és Qt) támogatással, teljesen a GNOME-hoz igazítva a rendszert (ha az architektúra támogatja).

Az operációs rendszer által használt Gentoo profil make.defaults fájljaiba kerülnek az alapértelmezett USE beállítások. A Gentoo egy összetett öröklési rendszert használ a rendszerprofilokhoz, amelyet az telepítési folyamat során nem részletezünk. A legkönnyebb módja annak, hogy ellenőrizze az aktuálisan aktív USE beállításokat, az a emerge --info parancs futtatása és a sor kiválasztása, amely a USE: kifejezéssel kezdődik.

root #emerge --info | grep ^USE

USE="X acl alsa amd64 berkdb bindist bzip2 cli cracklib crypt cxx dri ..."

Note
A fenti példa lerövidített, a tényleges USE értékek listája sokkal, sokkal nagyobb.

A rendelkezésre álló USE jelölőzászlók teljes leírása megtalálható a rendszerben a /var/db/repos/gentoo/profiles/use.desc fájlban.

root #less /var/db/repos/gentoo/profiles/use.desc

A less parancsban a görgetés a ↑ és ↓ billentyűkkel végezhető el, és a kilépés a q megnyomásával történik.

Példaként bemutatjuk egy KDE alapú rendszer USE változó beállításait DVD, ALSA és CD rögzítési támogatással:

root #nano /etc/portage/make.conf

FILE /etc/portage/make.confJelölőzászlók engedélyezése egy KDE/Plasma alapú rendszerhez DVD, ALSA és CD rögzítési támogatással

USE="-gtk -gnome qt5 kde dvd alsa cdr"

Amikor egy USE érték meg van határozva a /etc/portage/make.conf fájlban, az hozzáadódik az operációs rendszer USE jelölőzászlólistájához. A USE jelölőzászlókat globálisan el lehet távolítani úgy, hogy egy - mínusz jelet teszünk az érték elé a listában. Például az X grafikus környezetek támogatásának letiltásához a -X értéket lehet beállítani:

FILE /etc/portage/make.confAz alapértelmezett USE jelölőzászlók figyelmen kívül hagyása

USE="-X acl alsa"

Warning
Bár lehetséges, a -* beállítása (amely minden USE értéket letilt, kivéve azokat, amelyek a make.conf fájlban vannak megadva) erősen ellenzett és egyáltalán nem bölcs dolog. Az ebuild fejlesztők bizonyos alapértelmezett USE jelölőzászló értékeket választanak az ebuild-ekben annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat, növeljék a biztonságot, és elkerüljék a hibákat, valamint egyéb okok miatt. Az összes USE jelölőzászló letiltása megszünteti az alapértelmezett viselkedést, és súlyos problémákat okozhat.

CPU_FLAGS_*

Néhány architektúrában (beleértve az AMD64/X86, ARM, PPC) van egy USE_EXPAND változó, amelyet CPU_FLAGS_<ARCH>-nek neveznek, ahol az <ARCH> helyére a releváns rendszer-architektúra neve kerül.

Important
Ne legyen összezavarodva! Az AMD64 és az X86 rendszerek osztoznak néhány közös architektúrán, így az AMD64 rendszerek megfelelő változó neve a CPU_FLAGS_X86.

Ezt arra használják, hogy a buildet specifikus assembly kódba vagy egyéb, általában kézzel írt vagy más egyedi utasításokkal fordítsák le, és nem azonos azzal, hogy a kódfordítót arra kérjük, hogy optimalizált kódot generáljon egy adott processzor jellemzőhöz (pl. -march=).

A felhasználóknak ezt a változót be kell állítaniuk az általuk kívánt COMMON_FLAGS beállítása mellett.

Néhány lépés szükséges ennek beállításához:

root #emerge --ask --oneshot app-portage/cpuid2cpuflags

Ellenőrizze a kimenetet manuálisan, ha kíváncsi:

root #cpuid2cpuflags

Majd másolja a kimenetet a package.use fájlba:

root #echo "*/* $(cpuid2cpuflags)" > /etc/portage/package.use/00cpu-flags

VIDEO_CARDS

By default a profile already sets a few video cards. For many reasons this is not ideal, but a useful safety net.

To configure the system correctly the user needs to first unset the preset video cards with VIDEO_CARDS: -* then set the correct card for that system.

FILE /etc/portage/package.use/00video_cardsExample

*/* VIDEO_CARDS: -* <GPU DRIVER NAME>

Az alábbi táblázat felhasználható a különböző videokártya-típusok és a hozzájuk tartozó VIDEO_CARDS értékek egyszerű összehasonlítására.

Számítógép	Diszkrét videokártya	VIDEO_CARDS
Intel x86	Semmi	Tekintse meg a Intel#Feature support leírást.
x86/ARM	Nvidia	nvidia
Bármilyen	Nvidia, kivéve Maxwell, Pascal és Volta	nouveau
Bármilyen	AMD, Sea Islands óta	amdgpu radeonsi
Bármilyen	ATI és idősebb AMD	Tekintse meg a radeon#Feature support leírást.
Bármilyen	Intel	intel
Raspberry Pi	N/A	vc4
QEMU/KVM	Bármilyen	virgl
WSL	Bármilyen	d3d12

Az alábbiakban egy helyesen beállított package.use példa található a VIDEO_CARDS változóhoz. Helyettesítse be a használni kívánt illesztőprogram(ok) nevét.

FILE /etc/portage/package.use/00video_cards

*/* VIDEO_CARDS: amdgpu radeonsi

FILE /etc/portage/package.use/00video_cardsIntel example

*/* VIDEO_CARDS: -* intel

FILE /etc/portage/package.use/00video_cardsNvidia example

*/* VIDEO_CARDS: -* nvidia

A különféle grafikus processzorokra vonatkozó részletek megtalálhatók az AMDGPU, Intel, Nouveau (Open Source), vagy NVIDIA (Proprietary) cikkekben.

Opcionális: ACCEPT_LICENSE változó beállítása

A Gentoo Linux Enhancement Proposal 23 (GLEP 23) bevezetésével egy mechanizmust hoztak létre, amely lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy "szabályozzák a telepített szoftvereket a licencük szempontjából... Néhányan olyan rendszert akarnak, amely mentes minden olyan szoftvertől, amelyet az OSI nem hagyott jóvá; mások egyszerűen kíváncsiak arra, hogy milyen licenceket fogadnak el implicit módon." Az a szándék vezérelte őket, hogy részletesebb ellenőrzést gyakoroljanak a Gentoo rendszeren futó szoftverek felett, így született meg az ACCEPT_LICENSE változó.

A telepítési folyamat során a Portage szoftvercsomag-kezelő figyelembe veszi az ACCEPT_LICENSE változóban beállított értékeket annak megállapításához, hogy a kért szoftvercsomagok megfelelnek-e a rendszergazda által elfogadhatónak ítélt licencnek. Itt rejlik egy probléma: a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló több ezer ebuildet tartalmaz, ami több száz különálló szoftverlicencet eredményez... Ez azt jelenti, hogy a rendszergazdának minden egyes új szoftverlicencet egyenként kell jóváhagynia? Szerencsére nem. A GLEP 23 egy megoldást is vázol erre a problémára, egy licenc csoportoknak nevezett koncepció formájában.

A rendszer-adminisztráció kényelmét szolgálja, hogy a jogilag hasonló szoftverlicenceket egybecsomagolták – mindegyiket hasonló típusának megfelelően. A licenccsoport-definíciók megtekinthetők, és a Gentoo Licenses projekt kezeli őket. Az egyedi licencek nincsenek egybecsomagolva. A licenccsoportokat szintaktikailag egy @ szimbólum előzi meg, ami lehetővé teszi azok könnyű megkülönböztetését az ACCEPT_LICENSE változóban.

Néhány gyakori licenc csoport közé tartozik:

Egy lista a szoftverlicencekről, amelyek a típusaik szerint csoportosítva vannak.

Név	Leírás
@GPL-COMPATIBLE	A Free Software Foundation által jóváhagyott GPL-kompatibilis licencek .
@FSF-APPROVED	Az FSF által jóváhagyott ingyenes szoftverlicencek. (Tartalmazza a @GPL-COMPATIBLE címkét).
@OSI-APPROVED	Az Open Source Initiative által jóváhagyott licencek .
@MISC-FREE	Egyéb licencek, amelyek valószínűleg szabad szoftverek, azaz követik a Szabad Szoftver Definíciót, de nincs jóváhagyva sem az FSF, sem az OSI által.
@FREE-SOFTWARE	Összevonja az @FSF-APPROVED, @OSI-APPROVED, és @MISC-FREE címkéket.
@FSF-APPROVED-OTHER	Az FSF által jóváhagyott licencek a "szabad dokumentációhoz" és a "gyakorlati felhasználású munkákhoz a szoftvereken és dokumentációkon kívül". (Beleértve a betűtípusokat is).
@MISC-FREE-DOCS	Egyéb licencek szabad dokumentumokhoz és más művekhez (beleértve a betűtípusokat is), amelyek követik a szabad definíciót, de NEM szerepelnek az @FSF-APPROVED-OTHER listán.
@FREE-DOCUMENTS	Összevonja az @FSF-APPROVED-OTHER és @MISC-FREE-DOCS címkéket.
@FREE	A szabad használat, megosztás, módosítás és módosítások megosztásának szabadságával rendelkező összes licenc metaszettje. Összevonja a @FREE-SOFTWARE és @FREE-DOCUMENTS címkéket.
@BINARY-REDISTRIBUTABLE	Licencek, amelyek legalább lehetővé teszik a szoftver ingyenes terjesztését bináris formában. Tartalmazza a @FREE címkét.
@EULA	Ezek azok a licencek, amelyek megpróbálják elvenni az Ön jogait. Ezek szigorúbbak, mint a "Minden jog fenntartva" ("All rights reserved"), vagy kifejezett jóváhagyást igényelnek.

A jelenleg rendszer szinten elfogadható licencértékek a következőképpen tekinthetők meg:

user $portageq envvar ACCEPT_LICENSE

@FREE

Ahogy a kimeneten látható, az alapértelmezett érték az, hogy csak a @FREE kategóriába sorolt ​​szoftverek telepítése van engedélyezve.

A operációs rendszerhez tartozó konkrét licencek vagy licenccsoportok a következő helyeken határozhatóak meg:

• Rendszerszinten a kiválasztott profilban - ez állítja be az alapértelmezett értéket.
• Rendszerszinten a /etc/portage/make.conf fájlban. A rendszergazdák ebben a fájlban írhatják felül a profil alapértelmezett értékét.
• Szoftvercsomagonként egy /etc/portage/package.license fájlban.
• Szoftvercsomagonként egy /etc/portage/package.license/ mappában található fájlokban.

A rendszer szintű licenc alapértelmezés a profilban felülírható a /etc/portage/make.conf fájlban:

FILE /etc/portage/make.confLicencek elfogadása az ACCEPT_LICENSE változóval rendszer szinten

# Felülírja a profil ACCEPT_LICENSE alapértelmezett értékét.
ACCEPT_LICENSE="-* @FREE @BINARY-REDISTRIBUTABLE"

Opcionálisan a rendszergazdák szoftvercsomagonként is meghatározhatják elfogadott licenceket, amint az a következő könyvtárban látható. Vegye figyelembe, hogy a package.license könyvtárat létre kell hozni, ha még nem létezik:

root #mkdir /etc/portage/package.license

Az egyes Gentoo szoftvercsomagok szoftverlicenc-adatai a kapcsolódó ebuild LICENSE változójában tárolódnak. Egy szoftvercsomag egy vagy több szoftverlicencet tartalmazhat, ezért egy szoftvercsomaghoz több elfogadható licencet is meg kell adni.

FILE /etc/portage/package.license/kernelLicencek elfogadása szoftvercsomagonként

app-arch/unrar unRAR
sys-kernel/linux-firmware linux-fw-redistributable
sys-firmware/intel-microcode intel-ucode

Important
A LICENSE változó egy ebuildben csak iránymutatás a Gentoo fejlesztők és felhasználók számára. Ez nem jogi nyilatkozat, és nincs garancia arra, hogy a tükrözi a valóságot. Javasoljuk, hogy ne hagyatkozzon kizárólag az ebuild fejlesztőinek a szoftvercsomag licencének értelmezésére, de alaposan ellenőrizze magát a szoftvercsomagot, beleértve a rendszerre telepített összes fájlt is.

Opcionális: @world készlet frissítése

Tip
Ha egy asztali környezet profil célpontja egy nem asztali szakasz fájlból lett kiválasztva, a @world frissítési folyamat jelentősen megnövelheti a telepítési időt. Azok, akik időhiányban szenvednek, a következő 'szabályt' alkalmazhatják: minél rövidebb a profil neve, annál kevésbé specifikus a rendszer @world készlete. Minél kevésbé specifikus a @world készlet, annál kevesebb szoftvercsomagot igényel a rendszer. Pl.:

• A default/linux/amd64/23.0 kiválasztása valószínűleg kevesebb frissítendő szoftvercsomagot fog igényelni, míg
• A default/linux/amd64/23.0/desktop/gnome/systemd kiválasztása valószínűleg több szoftvercsomag telepítését fogja igényelni, mivel a profil célpont nagyobb @system és @profile készletekkel rendelkezik: a GNOME asztali környezethez szükséges függőségekkel.

A rendszer @world készletének frissítése nem kötelező, és valószínűleg nem hajt végre funkcionális változtatásokat, hacsak nem hajtják végre a következő választható lépések közül egyet vagy többet:

1. Egy, a fokozat (stage) fájltól eltérő profil célpont lett kiválasztva.
2. További USE jelölőzászlók lettek beállítva a telepített szoftvercsomagokhoz.

Azok az olvasók, akik 'Gentoo speed run'-t hajtanak végre (ahol a cél a telepítési folyamat minél rövidebb idő alatt történő befejezése), biztonságosan kihagyhatják a @world készlet frissítéseit, amíg a rendszerük nem indul újra az új Gentoo környezetbe.

Azok az olvasók, akik józanabbul, lassabban hajtják végre a telepítést, megkérhetik a Portage szoftvercsomag-kezelőt a szoftvercsomag-, profil- és/vagy a USE jelölőzászló módosítások frissítésére:

root #emerge --ask --verbose --update --deep --changed-use @world

Azok az olvasók, akik hozzáadtak egy bináris kiszolgálót a fenti szakaszban, megadhatják a --getbinpkg (vagy -g) opciót, hogy szoftvercsomagokat töltsenek le a bináris kiszolgálóról ahelyett, hogy azokat lefordítanák:

root #emerge --ask --verbose --update --deep --newuse --getbinpkg @world

Elévült szoftvercsomagok eltávolítása

Fontos, hogy a rendszerfrissítések után mindig végezze el a depclean műveletet a felesleges szoftvercsomagok eltávolításának az érdekében. Gondosan ellenőrizze a kimenetet a emerge --depclean --pretend parancs segítségével, hogy megnézze, van-e olyan tisztításra kijelölt szoftvercsomag, amelyet személyesen használ és meg szeretne tartani. Egy szoftvercsomag megtartásához, amelyet egyébként a depclean eltávolítana, használja a emerge --noreplace szoftvercsomagneve parancsot.

root #emerge --ask --pretend --depclean

Ha elégedett, akkor folytassa ezzel a depclean paranccsal amely a törlést valóban végrehajtja:

root #emerge --ask --depclean

Időzóna

Note
Ez a lépés nem vonatkozik a musl libc felhasználóira. Azok a felhasználók, akik nem tudják, mit jelent ez, hajtsák végre ezt a lépést.

Warning
Kérjük, kerülje el a /usr/share/zoneinfo/Etc/GMT* időzónák használatát, mivel a nevük nem jelzi az időzónák valós időeltolódását. Például a GMT-8 név az a valóságban GMT+8 időeltérést jelent.

Válassza ki az operációs rendszer időzónáját. Keresse meg az elérhető időzónákat a /usr/share/zoneinfo/ könyvtárban:

root #ls -l /usr/share/zoneinfo

total 352
drwxr-xr-x 2 root root   1120 Jan  7 17:41 Africa
drwxr-xr-x 6 root root   2960 Jan  7 17:41 America
drwxr-xr-x 2 root root    280 Jan  7 17:41 Antarctica
drwxr-xr-x 2 root root     60 Jan  7 17:41 Arctic
drwxr-xr-x 2 root root   2020 Jan  7 17:41 Asia
drwxr-xr-x 2 root root    280 Jan  7 17:41 Atlantic
drwxr-xr-x 2 root root    500 Jan  7 17:41 Australia
drwxr-xr-x 2 root root    120 Jan  7 17:41 Brazil
-rw-r--r-- 1 root root   2094 Dec  3 17:19 CET
-rw-r--r-- 1 root root   2310 Dec  3 17:19 CST6CDT
drwxr-xr-x 2 root root    200 Jan  7 17:41 Canada
drwxr-xr-x 2 root root     80 Jan  7 17:41 Chile
-rw-r--r-- 1 root root   2416 Dec  3 17:19 Cuba
-rw-r--r-- 1 root root   1908 Dec  3 17:19 EET
-rw-r--r-- 1 root root    114 Dec  3 17:19 EST
-rw-r--r-- 1 root root   2310 Dec  3 17:19 EST5EDT
-rw-r--r-- 1 root root   2399 Dec  3 17:19 Egypt
-rw-r--r-- 1 root root   3492 Dec  3 17:19 Eire
drwxr-xr-x 2 root root    740 Jan  7 17:41 Etc
drwxr-xr-x 2 root root   1320 Jan  7 17:41 Europe
...

root #ls -l /usr/share/zoneinfo/Europe/

total 256
-rw-r--r-- 1 root root 2933 Dec  3 17:19 Amsterdam
-rw-r--r-- 1 root root 1742 Dec  3 17:19 Andorra
-rw-r--r-- 1 root root 1151 Dec  3 17:19 Astrakhan
-rw-r--r-- 1 root root 2262 Dec  3 17:19 Athens
-rw-r--r-- 1 root root 3664 Dec  3 17:19 Belfast
-rw-r--r-- 1 root root 1920 Dec  3 17:19 Belgrade
-rw-r--r-- 1 root root 2298 Dec  3 17:19 Berlin
-rw-r--r-- 1 root root 2301 Dec  3 17:19 Bratislava
-rw-r--r-- 1 root root 2933 Dec  3 17:19 Brussels
...

Tegyük fel, hogy a választott időzóna a Europe/Brussels. Ennek az időzónának a kiválasztásához egy szimbolikus linket lehet létrehozni ebből a zoneinfo fájlból a /etc/localtime útvonalra:

root #ln -sf ../usr/share/zoneinfo/Europe/Brussels /etc/localtime

Tip
A célútvonal, amely ../-vel kezdődik, a link helyéhez képest relatív, nem pedig az aktuális könyvtárhoz.

Note
Egy abszolút útvonal is használható a szimbolikus linkhez, de a systemd timedatectl által létrehozott relatív link jobban kompatibilis az alternatív ROOT-okkal.

Nyelvterület-beállítások

Note
Ez a lépés nem vonatkozik a musl libc felhasználóira. azoknak a felhasználóknak, akik nem tudják, hogy ez mit jelent, végre kell hajtaniuk ezt a lépést.

Nyelvterület-beállítások létrehozása

A default installation of Gentoo Linux provides an archive that contains all supported locales, numbering 500 or more. However, it is typical for an administrator to require only one or two of these. In that case, the /etc/locale.gen configuration file may be populated with a list of the required locales. By default, locale-gen shall read this file and compile only the locales that are specified, saving both time and space in the longer term.

A nyelvterület-beállítások nemcsak a felhasználó által az operációs rendszerrel való interakcióhoz használt nyelvet határozzák meg, hanem a karakterláncok rendezési szabályait, a dátumok és időpontok megjelenítését stb. is. A nyelvterület-beállítások kis- és nagybetű érzékenyek, és pontosan a leírtak szerint kell őket ábrázolni. Az elérhető nyelvterület-beállítások teljes listája a /usr/share/i18n/SUPPORTED fájlban található.

root #nano /etc/locale.gen

A következő nyelvterület-beállítások példák arra, hogy miként lehet beállítani az angol (Egyesült Államok) és a német (Németország/Deutschland) nyelvet az azokat kísérő karakterformátumokkal (például UTF-8):

FILE /etc/locale.genAz USA és a DE helyi beállítások engedélyezése a megfelelő karakterformátumokkal

en_US ISO-8859-1
en_US.UTF-8 UTF-8
de_DE ISO-8859-1
de_DE.UTF-8 UTF-8

1. Non UTF-8 locales are discouraged and should only be used in special circumstances.
2. en_US ISO-8859-1
3. de_DE ISO-8859-1

}}

Warning
Sok szoftver megfelelő létrehozásához legalább egy UTF-8 nyelvterület-beállítás szükséges.

A következő lépés a locale-gen parancs futtatása. Ez a parancs legenerálja az összes, a /etc/locale.gen fájlban meghatározott nyelvterület-beállítást.

root #locale-gen

Annak ellenőrzéséhez, hogy a kiválasztott nyelvterület-beállítások most már elérhetőek-e, futtassa a következő parancsot: locale -a.

A systemd telepítésekor a localectl parancs használható, például localectl set-locale ... vagy localectl list-locales.

Nyelvterület-beállítások kiválasztása

Ha ez kész, akkor itt az ideje a rendszer szintű nyelvterület-beállítások megadásának. Ismét a eselect parancsot használjuk, ezúttal a locale modullal.

A eselect locale list parancs használatával megjeleníthetők az elérhető célok:

root #eselect locale list

Available targets for the LANG variable:
  [1]  C
  [2]  C.utf8
  [3]  en_US
  [4]  en_US.iso88591
  [5]  en_US.utf8
  [6]  de_DE
  [7]  de_DE.iso88591
  [8]  de_DE.utf8
  [9] POSIX
  [ ]  (free form)

Az eselect locale set <SORSZÁM> parancs használatával kiválasztható a megfelelő nyelvterület-beállítás:

root #eselect locale set 2

Manuálisan ezt még mindig el lehet végezni az /etc/env.d/02locale fájlon keresztül, és systemd esetében az /etc/locale.conf fájlon keresztül:

FILE /etc/env.d/02localeNyelvterület-beállítások manuális megadása

LANG="de_DE.UTF-8"
LC_COLLATE="C.UTF-8"

A nyelvterület-beállítások megadása elkerüli a figyelmeztetéseket és hibákat a kernel és a szoftverek kódfordítása során a telepítés későbbi szakaszaiban.

Most töltse be újra a környezetet:

root #env-update && source /etc/profile && export PS1="(chroot) ${PS1}"

A nyelvterület kiválasztás folyamatával kapcsolatban olvassa el a Nyelvterület-beállítása útmutatót és az UTF-8 útmutatót.

Hivatkozások

Opcionális: Firmware és/vagy mikrokód telepítése

Firmware

Javasolt: Linux Firmware

Sok operációs rendszeren bizonyos hardverek működéséhez nem-FOSS firmware szoftverre van szükség. A sys-kernel/linux-firmware szoftvercsomag sok (de nem minden) eszközhöz tartalmaz firmware szoftvert.

Tip
A legtöbb vezeték nélküli kártya és GPU működéséhez szükség van firmware szoftverre.

root #emerge --ask sys-kernel/linux-firmware

Note
Egyes firmware szoftvercsomagok telepítése gyakran megköveteli a kapcsolódó firmware licenc elfogadását. Ha szükséges, látogasson el a Kézikönyv licenckezelési szekciójához, hogy segítséget kapjon a licenc elfogadásában.

Firmware betöltés (Firmware Loading)

A firmware fájlokat általában akkor töltik be, amikor a hozzájuk tartozó kernelmodult betöltik. Ez azt jelenti, hogy a firmware szoftvert be kell építeni a kernelbe a CONFIG_EXTRA_FIRMWARE használatával, ha a kernelmodult Y-ra állítják az M helyett. A legtöbb esetben egy firmware-t igénylő modul beépítése bonyolíthatja vagy meghiúsíthatja a betöltést.

sys-kernel/installkernel

Installkernel használható a kerneltelepítés, az initramfs generálás, az unified kernel image generálás és/vagy a bootloader beállítás automatizálására, többek között. A sys-kernel/installkernel két utat kínál ennek elérésére: a Debianból származó hagyományos installkernel és a systemd kernel-install megoldását. Hogy melyiket válassza, többek között a rendszer bootloaderétől függ. Alapértelmezés szerint a systemd profilokon a systemd kernel-install van használatban, míg más profilokon a hagyományos installkernel az alapértelmezett.

Bootloader

Most itt az ideje eldönteni, hogy a felhasználó melyik bootloadert szeretné használni a rendszerhez. Ha nem biztos benne, akkor kövesse az alábbi 'Hagyományos elrendezés' alfejezetet.

Important
Only one selection is required in the following subsection, if unsure of which to use then go with the first listed for now. It's always possible to switch at a later date if required.

GRUB

A GRUB felhasználók használhatják a systemd kernel-install vagy a hagyományos Debian installkernel megoldását. A systemd USE jelölőzászló lehetővé teszi az ezek közötti váltást. Ahhoz, hogy a kernel telepítésekor a grub-mkconfig automatikusan fusson, engedélyezze a grub USE jelölőzászló opciót.

Note
GRUB requires kernels to be installed to /boot.

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel grub

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

root #mkdir -p /etc/cmdline.d

root #ln -s /etc/kernel/cmdline /etc/cmdline.d/00-installkernel.conf

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

}}

Note
systemd-boot requires kernels to be installed to /efi.

Note
When app-emulation/virt-firmware is used to configure the UEFI ensure that the kernel-bootcfg-boot-successful service is enabled before attempting to install the kernel. This implementation of EFIstub booting is the default for systemd systems.

root #systemctl enable kernel-bootcfg-boot-successful.service

Note
EFIstub requires kernels to be installed to /efi.

Hagyományos elrendezés, egyéb bootloaderek (pl. (e)lilo, syslinux stb.)

A hagyományos /boot elrendezés (például (e)LILO, syslinux stb.) az alapértelmezett, ha a grub, systemd-boot, efistub és uki USE flag-ek nincsenek engedélyezve. További lépések nem szükségesek.

Az initramfs létrehozása

Egy initial ram-alapú fájl sziszéma, vagyis initramfs, szükséges lehet az operációs rendszer indításához. Számos esetben szükség lehet erre, de a gyakori esetek közé tartoznak:

• Kernelek, ahol a tárhely-illesztőprogramok vagy a fájlrendszer-illesztőprogramok modulok.
• Elrendezések, ahol a /usr/ vagy a /var/ külön partíciókon található.
• Titkosított gyökérfájlrendszerek.

Tip
A Distribution kernelek initramfs fájllal való használatra készültek, mivel számos tárhely- és fájlrendszer-illesztőprogram modulként van felépítve.

A gyökérfájlrendszer felcsatolása mellett egy initramfs fájl más feladatokat is elláthat, például:

• A fájlrendszer konzisztenciájának az ellenőrzése, vagyis a file system consistency check fsck futtatása, amely egy olyan szoftver, amely a fájlrendszer konzisztenciájának az ellenőrzésére és javítására szolgál például egy nem megfelelő operációs rendszer leállítás esetén.
• Helyreállítási környezet biztosítása késői indítási hibák esetén.

Az Installkernel automatikusan létrehozhat egy initramfs fájlt a kernel telepítésekor, ha a dracut vagy ugrd USE jelölőzászló engedélyezve van:

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel dracut

Chroot detection

Bootloaders such as systemd-boot and EFI stub use the kernel arguments of the running system as set in /proc/cmdline by default. Because of the wide range of ways Gentoo can be installed users will randomly get tripped up by this.

To help solve any issues this may cause, sys-kernel/installkernel will check if it is running in a chroot and fail if the kernel command line is not explicitly configured. Otherwise the bootloader would use the install media's boot arguments which would lead to boot failure.

One way to satisfy sys-kernel/installkernel is by using Dracut's config file to set the root partition UUID as shown below, or alternatively for more information on what this check helps with and different ways to configure it, see Installkernel#Install_chroot_check.

root #mkdir /etc/dracut.conf.d

root #blkid

/dev/sda3: UUID="2122cd72-94d7-4dcc-821e-3705926deecc"

In the above example, the root partition is /dev/sda3 and the UUID is 2122cd72-94d7-4dcc-821e-3705926deecc. The dracut config file would then look like:

FILE /etc/dracut.conf.d/00-installkernel.conf

kernel_cmdline=" root=UUID=2122cd72-94d7-4dcc-821e-3705926deecc " # Note leading and trailing spaces

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

Kernel beállítása és a kernel forráskódjának lefordítása futtatható bináris kódra

Tip
Bölcs lépés lehet az első indításkor a dist-kernel használata, mivel ez egy nagyon egyszerű módszert kínál a rendszerproblémák és kernelbeállítás problémák kizárására. Egy ismerten működő kernel mindig rendelkezésre állása gyorsíthatja a hibakeresést, és csökkentheti a frissítés miatti szorongást, hogy az operációs rendszer esetleg nem indul el többé.

A common misconception is that a manually compiled kernel will use a lot less RAM than a pre configured distribution kernel. Due to the modular nature of the Linux kernel, only what is needed by the system is loaded and in most cases resulting in similar memory usage.

Important
Only one selection is required in the following subsection, if unsure of which to use then go with the first listed for now. It's always possible to switch at a later date if required.

Rangsorolva a legkevésbé érintettől a leginkább érintettig:

Teljes automatizálási megközelítés: Terjesztési kernelek: A Terjesztési Kernel beállítására, automatikus felépítésére és telepítésére szolgál, beleértve a Linux kernelt, a hozzá tartozó modulokat és (alapértelmezés szerint engedélyezett, de választható) egy initramfs fájlt. A jövőbeli kernel frissítések teljesen automatizáltak, mivel ezek a szoftvercsomag-kezelőn keresztül kezelhetők, akárcsak bármely más rendszer-szoftvercsomag. Szükség esetén lehetséges egy egyedi kernel beállítás fájl biztosítása. Ez a legkevésbé bonyolult eljárás, és tökéletes az új Gentoo felhasználók számára, mivel azonnali működést kínál, és minimális rendszergazdai beavatkozást igényel.

Teljes manuális megközelítés

Az új kernelforrások az operációs rendszer szoftvercsomag-kezelőjével vannak telepítve. A kernelt beállítása, létrehozása és telepítése manuálisan történik a eselect kernel és számos make parancs segítségével. A későbbi kernel frissítések során ismét végre kell hajtani a beállítás, létrehozás és telepítés manuális folyamatát. Ez a legösszetettebb folyamat, de maximális irányítást biztosít a kernel frissítési folyamat felett.

Hibrid megközelítés: Genkernel

Itt a hibrid kifejezést használjuk, de vegye figyelembe, hogy a dist-kernel és a kézi források egyaránt tartalmaznak módszereket ugyanazon cél elérésére. Az új kernelforráskódok az operációs rendszer szoftvercsomag-kezelőjén keresztül telepíthetőek. A rendszergazdák használhatják a Gentoo genkernel eszközt a Linux kernel, a hozzá tartozó modulok és (opcionálisan, de alapértelmezés szerint nem engedélyezett) egy initramfs fájl beállítására, létrehozására és telepítésére. Szükség esetén egyedi kernelbeállítás-fájl is biztosítható. A jövőbeli kernel beállításához, forráskód fordításhoz és telepítéshez a rendszergazda részvétele szükséges, például a eselect kernel, genkernel és esetleg más parancsok futtatásával minden frissítéshez. Ez az opció csak azoknak a felhasználóknak ajánlott, akik tudják, hogy szükségük van a genkernel szoftverre.

Az összes disztribúció alapját a Linux kernel képezi. Ez a réteg található a felhasználói programok és az operációs rendszer hardverei között. Bár a kézikönyv számos lehetséges kernel forrást kínál a felhasználóknak, egy átfogóbb lista részletesebb leírásokkal elérhető a Kernel áttekintő oldalon.

Tip
A kernel telepítési feladatok, mint például a kernelképfájl másolása a /boot könyvtárba vagy az EFI rendszerpartícióra, egy initramfs és/vagy egységes kernelképfájl létrehozása, a bootloader beállításának a frissítése automatizálható az installkernel segítségével. A felhasználónak érdemes lehet beállítani és telepíteni a sys-kernel/installkernel szoftvercsomagot, mielőtt folytatná. További információkért tekintse meg az alábbi Kernel telepítése szekciót.

Terjesztési (Disztribúció) kernelek

Terjesztési (disztribúció) kernelek ebuild-ek, amelyek lefedik a kernel kicsomagolásának, beállításának, kódfordításának és telepítésének teljes folyamatát. Ennek a módszernek az elsődleges előnye, hogy a szoftvercsomag-kezelő részeként a @world frissítés során a kernelek új verziókra frissülnek. Ez nem igényel több beavatkozást, mint egy emerge parancs futtatása. A terjesztési (disztribúció) kernelek alapértelmezett beállítása a legtöbb hardvert támogatja, azonban két mechanizmust kínálnak a testreszabáshoz: savedconfig és config snippets. További részletekért, a beállítással kapcsolatban, tekintse meg a projekt oldalt.

Opcionális: Aláírt kernelmodulok

A kész terjesztési (disztribúció) kernelben (sys-kernel/gentoo-kernel-bin) található kernel modulok már alá vannak írva. A forráskódból fordított kernelek moduljainak aláírásához engedélyezze a modules-sign USE jelölőzászlót, és opcionálisan adja meg, hogy melyik kulcsot kívánja használni az aláíráshoz az /etc/portage/make.conf fájlban.

FILE /etc/portage/make.confKernelmodul-aláírás engedélyezése

USE="modules-sign"

# Opcionálisan, egyéni aláírási kulcsok használatához.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Kizárólag akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY a tanúsítványt se nem tartalmazza.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # Alapértelmezés szerint sha512.

Ha a MODULES_SIGN_KEY nincs megadva, akkor a kernel építési rendszer egy kulcsot fog generálni, amely a /usr/src/linux-x.y.z/certs könyvtárban kerül tárolásra. Ajánlott manuálisan generálni egy kulcsot annak biztosítása érdekében, hogy minden kernel kiadásnál ugyanaz legyen a kulcs. Egy kulcsot a következő parancs futtatásával lehet generálni:

root #openssl req -new -nodes -utf8 -sha256 -x509 -outform PEM -out kernel_key.pem -keyout kernel_key.pem

Note
A MODULES_SIGN_KEY és a MODULES_SIGN_CERT lehetnek különböző fájlok. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl tartalmazza mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Az OpenSSL néhány kérdést fog feltenni a kulcsot generáló felhasználóról, ajánlott ezeket a kérdéseket a lehető legrészletesebben megválaszolni.

Tárolja a kulcsot egy biztonságos helyen, legalábbis úgy, hogy a kulcsot csak a root felhasználó olvashassa. Ezt a következő parancs futtatásával ellenőrizheti:

root #ls -l kernel_key.pem

 -r-------- 1 root root 3164 Jan  4 10:38 kernel_key.pem 

Ha ez bármi mást ad vissza, mint a fentieket, akkor javítsa a jogosultságokat a következő parancs futtatásával:

root #chown root:root kernel_key.pem

root #chmod 400 kernel_key.pem

Egy terjesztési (disztribúció) kernel telepítése

Egy Gentoo foltokkal ellátott kernel fordításához a forráskódból írja be a következő parancsot:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-kernel

Azok a rendszergazdák, akik szeretnék elkerülni a kernel forráskódok helyi lefordítását, használhatnak előre binárisra lefordított kernel képfájlokat:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-kernel-bin

Important
A Terjesztési Kernelek, mint például a sys-kernel/gentoo-kernel és a sys-kernel/gentoo-kernel-bin, alapértelmezés szerint elvárják, hogy egy initramfs fájl mellett legyenek telepítve. Mielőtt az emerge futtatásra kerülne a kernel telepítéséhez, a felhasználóknak biztosítaniuk kell, hogy a sys-kernel/installkernel be legyen állítva egy initramfs fájlgenerátor (például Dracut) használatára, ahogy az a installkernel szekcióban le van írva.

Frissítés és takarítás

Miután a kernel telepítve van, a jövőben a szoftvercsomag-kezelő automatikusan frissíteni fogja azt az újabb verziókra. Az előző verziók megmaradnak, amíg a szoftvercsomag-kezelőt nem kérjük a régi csomagok eltávolítására. Az adathordozónk területének a felaszabadítása érdekében a régi szoftvercsomagokat a --depclean opcióval futtatott emerge parancs időnkénti használatával lehet eltávolítani:

root #emerge --depclean

Alternatív megoldásként a régi kernelverziók kifejezett eltávolításának érdekében futtassuk a következő parancsot:

root #emerge --prune sys-kernel/gentoo-kernel sys-kernel/gentoo-kernel-bin

Tip
Az emerge alapértelmezés szerint csak a kernel létrehozási könyvtárát távolítja el. Nem távolítja el a kernel modulokat, sem a telepített kernelképfájlokat. A régi kernelfájlok teljes tisztításához az app-admin/eclean-kernel eszköz használható.

Telepítés utáni/frissítési feladatok

Egy terjesztési kernel frissítése képes automatikusan újra létrehozni a más szoftvercsomagok által telepített külső kernelmodulokat (például: sys-fs/zfs-kmod vagy x11-drivers/nvidia-drivers). Ez az automatizált viselkedés a dist-kernel USE jelölőzászló engedélyezésével válik elérhetővé. Szükség esetén ugyanez a jelölőzászló az initramfs fájlnak az újragenerálását is elindítja.

Amennyiben Ön terjesztési kernelt használ, akkor erősen ajánlott, hogy ezt a jelölőzászlót globálisan engedélyezze a /etc/portage/make.conf fájlban:

FILE /etc/portage/make.confUSE=dist-kernel engedélyezése

USE="dist-kernel"

Initramfs vagy az Egységes kernelképfájl manuális újraépítése

Ha szükséges, akkor indítsa el manuálisan az újraépítéseket a kernel frissítése után a következő parancs végrehajtásával:

root #emerge --ask @module-rebuild

Ha bármilyen kernel modulokra (pl. ZFS) szükség van a korai indítás (early boot) során, akkor az initramfs újraépítését a következő parancs futtatásával végezze el:

root #emerge --config sys-kernel/gentoo-kernel

root #emerge --config sys-kernel/gentoo-kernel-bin

A Distribution Kernel sikeres telepítése után itt az ideje továbblépni a következő szakaszra: Rendszer beállítása.

Alternatíva: Kézi beállítás

Kernel forráskódjainak a telepítése

A(z) ppc alapú operációs rendszerek kernelének kódfordításakor és telepítésekor a Gentoo a sys-kernel/gentoo-sources szoftvercsomagot ajánlja.

Válassza ki a megfelelő kernelforrást, és telepítse az emerge segítségével:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-sources

Ez telepíti a Linux kernelforráskódokat a /usr/src/ könyvtárba, a megadott kernel verziót használva az teljes elérési út nevében. Nem fog szimbolikus hivatkozást létrehozni magától anélkül, hogy a symlink USE flag engedélyezve lenne a kiválasztott kernelforráskód szoftvercsomagon.

Szokás, hogy egy /usr/src/linux szimbolikus hivatkozás fenn van tartva, amely az éppen futó kernelnek megfelelő forrásokra mutat. Azonban ez a szimbolikus hivatkozás alapértelmezés szerint nem lesz létrehozva. Egy egyszerű módja a szimbolikus hivatkozás létrehozásának az eselect kernelmodul használata.

További információkért a szimbolikus hivatkozás céljáról és kezeléséről, kérjük, olvassa el a Kernel/Upgrade oldalt.

Először listázza ki az összes, már telepített kernelt:

root #eselect kernel list

Available kernel symlink targets:
  [1]   linux-6.18.8-gentoo

Ahhoz, hogy létrehozzon egy linux nevű szimbolikus hivatkozást, használja a következőt:

root #eselect kernel set 1

root #ls -l /usr/src/linux

lrwxrwxrwx    1 root   root    12 Oct 13 11:04 /usr/src/linux -> linux-6.18.8-gentoo

Gyakran a rendszergazda egyik legnehezebb feladatának tartják a kernelt manuális úton történő beállítását. Ez azonban kevésbé igaz - néhány kernelbeállítás után már senki sem emlékszik arra, hogy nehéz volt! Egy Gentoo-felhasználónak két módja van a manuális kernelkezelésre, amelyek az alábbiakban találhatók:

Important
Only one selection is required in the following subsection, if unsure of which to use then go with the first listed for now. It's always possible to switch at a later date if required.

A modprobed-db folyamat

A nagyon egyszerű módja a kernel kezelésének, ha először telepíti a sys-kernel/gentoo-kernel-bin szoftvercsomagot, és használja a sys-kernel/modprobed-db eszközt az operációs rendszer igényeinek információgyűjtésére. A modprobed-db egy olyan eszköz, amely az operációs rendszer életciklusa alatt crontab segítségével figyeli az operációs rendszert, és hozzáadja az összes eszköz moduljait annak érdekében, hogy minden, amire a felhasználónak szüksége van, támogatás legyen. Például, ha egy Xbox vezérlőt adnak hozzá a telepítés után, akkor a modprobed-db hozzáadja a modulokat, amelyeket a következő kernel újrafordításakor létre kell majd hozni. Erről több információt talál a Modprobed-db cikkben.

For now please follow installing sys-kernel/gentoo-kernel-bin via Distribution_kernels.

Next, install sys-kernel/modprobed-db:

root #emerge --ask sys-kernel/modprobed-db

Please watch out for further steps related to modprobed-db in the Handbook.

More on this topic can be found in the Modprobed-db article. }}

Manuális folyamat

Ez a módszer lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy teljes mértékben ellenőrizze, hogy miként épül fel a kernel, anélkül hogy jelentős segítséget venne igénybe külső eszközöktől. Egyesek ezt úgy értelmezhetik, hogy szándékosan nehezítik meg a folyamatot.

Azonban ezzel a választással egy dolog igaz: elengedhetetlen, hogy ismerjük az operációs rendszert, amikor a kernelt kézzel mi magunk állítjuk be. A legtöbb információ beszerezhető a sys-apps/pciutils szoftvercsomag telepítésével, amely tartalmazza az lspci parancsot:

root #emerge --ask sys-apps/pciutils

Note
A chroot környezetben biztonságosan figyelmen kívül hagyhatjuk a pcilib figyelmeztetéseket (például: pcilib: cannot open /sys/bus/pci/devices), amelyeket az lspci parancs okozhat.

Egy másik rendszerinformáció-forrás az lsmod parancs futtatása, hogy lássuk, milyen kernelmodulokat használ a telepítő USB-pendrive/DVD adathordozó, mivel ez jó tippet adhat arról, hogy mit kell engedélyezni.

Most lépjen a kernel forráskódjának a könyvtárába.

root #cd /usr/src/linux

Tip
A kernelhez elérhető összes make argumentum megtekintéséhez futtassa a make help parancsot.

A kernel rendelkezik egy módszerrel az installcd adathordozón jelenleg használt modulok automatikus felismerésére, ami nagyszerű kiindulópontot nyújt a felhasználó számára saját beállításának az elkészítéséhez. Ez a következő módon hívható meg:

root #make localmodconfig

Most már ideje a beállítást elvégezni az nconfig használatával:

root #make nconfig

Now it's time to decide if modules signing is required in the steps listed in here

If not, proceed to building described here

Szükséges opciók engedélyezése

Opcionális: Aláírt kernel modulok

A kernelmodulok automatikus aláírásához engedélyezze a CONFIG_MODULE_SIG_ALL opciót:

KERNEL Kernelmodulok aláírása CONFIG_MODULE_SIG_ALL

[*] Enable loadable module support  
  -*-   Module signature verification    
    [*]     Automatically sign all modules    
    Which hash algorithm should modules be signed with? (Sign modules with SHA-512) --->

Ha szükséges, akkor változtassa meg opcionálisan a hash algoritmust.

Annak érdekében, hogy minden modul érvényes aláírással legyen ellátva, engedélyezze a CONFIG_MODULE_SIG_FORCE opciót is:

KERNEL Aláírt kernelmodulok érvényesítése CONFIG_MODULE_SIG_FORCE

[*] Enable loadable module support  
  -*-   Module signature verification    
    [*]     Require modules to be validly signed
    [*]     Automatically sign all modules
    Which hash algorithm should modules be signed with? (Sign modules with SHA-512) --->

Egy egyedi kulcs használatához adja meg ennek a kulcsnak a helyét a CONFIG_MODULE_SIG_KEY opcióban. Ha nincs megadva, akkor a kernel build rendszer generál egy kulcsot. Ajánlott, hogy manuálisan generáljon egyet. Ezt Ön a következő módon teheti meg:

root #openssl req -new -nodes -utf8 -sha256 -x509 -outform PEM -out kernel_key.pem -keyout kernel_key.pem

Az OpenSSL néhány kérdést tesz fel a kulcsot generáló felhasználóról, ajánlott ezeket a kérdéseket a lehető legrészletesebben kitölteni.

Tárolja a kulcsot biztonságos helyen, legalábbis a kulcsot csak a root felhasználónak kell tudnia olvasni. Ellenőrizze ezt a következővel:

root #ls -l kernel_key.pem

 -r-------- 1 root root 3164 Jan  4 10:38 kernel_key.pem 

Ha a kimenet bármi mást mutat, mint a fentiek, akkor javítsa ki a jogosultságokat a következő parancsokkal:

root #chown root:root kernel_key.pem

root #chmod 400 kernel_key.pem

KERNEL Az aláíró kulcs megadása CONFIG_MODULE_SIG_KEY

-*- Cryptographic API  ---> 
  Certificates for signature checking  --->  
    (/path/to/kernel_key.pem) File name or PKCS#11 URI of module signing key

Más szoftvercsomagok által telepített külső kernelmodulok aláírásához engedélyezze a modules-sign USE jelölőzászlót globálisan:

FILE /etc/portage/make.confModul aláírásának az engedélyezése

USE="modules-sign"

# Opcionálisan, ha egyedi aláíró kulcsokat használ.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Kizárólag akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY a tanúsítványt se nem tartalmazza.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # Alapértelmezés szerint sha512.

Note
A MODULES_SIGN_KEY és a MODULES_SIGN_CERT különböző fájlokra mutathat. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl tartalmazza mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Kódfordítás és telepítés

Miután a kernel be van állítva, ideje lefordítani és telepíteni azt. Lépjen ki a beállításmenüből, és futtassa a következő parancsokat:

root #make && make modules_install

Note
Lehetséges párhuzamos építési folyamatot engedélyezni a következő parancs segítségével: make -j N, ahol N az indítható párhuzamos feladatok egész számú mennyisége. Ez hasonló a korábbi /etc/portage/make.conf utasításokhoz, az MAKEOPTS változóval.

Amikor a kernel forráskódjának binárisra történő lefordítása befejeződött, másolja a kernel bináris futtatható képfájlt a /boot/ könyvtárba. Ezt a make install parancs kezeli. BootX használata esetén a kernel később kerül átmásolásra.

root #make install

Ez a parancs a bináris kernelképfájlt a /boot könyvtárba másolja. Ha a sys-kernel/installkernel szoftvercsomag telepítve van, akkor a /sbin/installkernel kerül meghívásra, és az átveszi a kernel telepítésének feladatát. Ahelyett, hogy egyszerűen bemásolná a kernelt a /boot könyvtárba, a Installkernel minden kernelt a verziószámával ellátott fájlnévvel telepít. Ezenfelül az installkernel egy keretrendszert biztosít, amely automatikusan elvégezhet különféle feladatokat a kernel telepítéssel kapcsolatban, például: initramfs generálása, Unified Kernel Image létrehozása és a bootloader beállítás frissítése.

Folytassa a telepítést a Rendszer beállítása fejezettel.

Fájlrendszer információ

Fájlrendszer-címkék és UUID azonosítók

Mind az MBR táblázatos séma (BIOS), mind a GPT táblázatos séma, támogatják a bennük létrehozható fájlrendszer címkéket és fájlrendszer UUID-kat. Ezek az attribútumok megadhatók a /etc/fstab fájlban, alternatívaként a mount parancshoz a blokkeszközök keresése és felcsatolása során. A fájlrendszer címkék és az UUID-k a LABEL és UUID előtagokkal azonosíthatók, és a blkid parancs segítségével tekinthetők meg.

root #blkid

Warning
Ha a partíción belüli fájlrendszer törlésre kerül, akkor a fájlrendszer címke és az UUID értékek ezt követően módosulnak vagy eltűnnek.

Az egyediség érdekében az MBR-stílusú partíciós táblázatokat használó olvasóknak azt javasoljuk, hogy a /etc/fstab fájlban a kötetek megadásához címkék helyett UUID azonosítókat használjanak.

Important
A fájlrendszer UUID-jai egy LVM kötetben és annak LVM pillanatképeiben azonosak, ezért az UUID-k használatát az LVM kötetek csatolásához kerülni kell.

Partíció címkék és UUID-k

Azok a rendszerek, amelyek GPT táblázat támogatással rendelkeznek, további 'robosztus' lehetőségeket kínálnak a partíciók meghatározásához a /etc/fstab fájlban. A partíció címkék és a partíció UUID-k használhatók a blokkeszköz egyes partícióinak azonosítására, függetlenül attól, hogy milyen fájlrendszert választottak a partícióhoz. A partíció címkék és az UUID-k a PARTLABEL és/vagy PARTUUID előtagokkal azonosíthatók, és szépen megtekinthetők a parancssorban a blkid parancs futtatásával.

Az amd64 EFI rendszer kimenete, amely a felfedezhető partíció specifikáció UUID-it használja, az alábbiakhoz hasonló lehet:

root #blkid

/dev/sr0: BLOCK_SIZE="2048" UUID="2023-08-28-03-54-40-00" LABEL="ISOIMAGE" TYPE="iso9660" PTTYPE="PMBR"
/dev/loop0: TYPE="squashfs"
/dev/sda2: PARTUUID="0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f"
/dev/sda3: PARTUUID="1cdf763a-5b4c-4dbf-99db-a056c504e8b2"
/dev/sda1: PARTUUID="c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b"

Míg a partíció címkék esetében ez nem mindig igaz, a UUID használata a partíció azonosítására a fstab fájlban garantálja, hogy a bootloader nem fog összezavarodni egy adott kötet keresésekor, még akkor sem, ha a fájlrendszer megváltozik vagy újraírásra kerül a jövőben. Az idősebb, alapértelmezett blokk eszköz fájlok használata (/dev/sd*N) a partíciók meghatározásához a fstab fájlban kockázatos azoknál az operációs rendszereknél, ahol rendszeresen adnak hozzá vagy távolítanak el SATA blokk eszközöket.

A blokkeszközfájlok elnevezése számos tényezőtől függ, beleértve azt is, hogy hogyan és milyen sorrendben vannak a adathordozók csatlakoztatva a fájlrendszerhez. Előfordulhat, hogy más sorrendben jelennek meg, attól függően, hogy az indítási folyamat elején a kernel melyik eszközöket észleli először. Ezt figyelembe véve, hacsak a rendszergazda nem szándékozik állandóan az adathordozók sorrendjével babrálni, az alapértelmezett blokkeszközfájlok használata egyszerű és egyértelmű megközelítés.

Az fstab fájltól

Linux alatt az operációs rendszer által használt összes partíciót fel kell tüntetni a /etc/fstab fájlban. Ez a fájl tartalmazza az adott partíciók csatolási pontjait (ahol a fájlrendszer szerkezetében láthatók), hogy miként kell őket felcsatolni és milyen speciális opciókkal kell azt megtenni (automatikusan/nem automatikusan, a felhasználók felcsatolhatják-e a partíciókat vagy sem, stb.).

Az fstab fájl létrehozása

Note
Ha a használt init rendszer a systemd, akkor a partíció UUID-k megfelelnek a felfedezhető partíció specifikációnak (DPS), ahogy az a Preparing the disks részben meg van adva, és a rendszer UEFI-t használ, akkor az fstab létrehozását kihagyhatjuk, mivel a systemd automatikusan felcsatolja azokat a partíciókat, amelyek követik a specifikációt.

A /etc/fstab fájl táblázatos szintaxist használ. Minden sor hat mezőből áll, amelyeket szóközök, tabulátorok vagy ezek keveréke választ el. Minden mezőnek megvan a saját jelentése:

1. Az első mező a csatolandó blokk-speciális eszközt vagy távoli fájlrendszert mutatja. Számos eszközazonosító típus érhető el a blokk-speciális eszköz csomópontokhoz, beleértve az eszközfájlok elérési útjait, a fájlrendszer címkéket és az UUID-kat, valamint a partíció címkéket és az UUID-kat.
2. A második mező a csatolási pontot mutatja, ahova a partíciót csatolni kell.
3. A harmadik mező a partíció által használt fájlrendszer típusát mutatja.
4. A negyedik mező a mount parancs által használt csatolási opciókat mutatja, amikor csatolni szeretné a partíciót. Mivel minden fájlrendszernek megvannak a saját csatolási opciói, a rendszergazdáknak ajánlott elolvasni a mount kézikönyv oldalát (man mount) a teljes lista megtekintéséhez. Több csatolási opció vesszővel van elválasztva.
5. Az ötödik mezőt a dump használja annak meghatározására, hogy a partíciót ki kell-e írni (dump) vagy sem. Ezt általában nullára (0) lehet hagyni.
6. A hatodik mezőt az fsck használja annak meghatározására, hogy milyen sorrendben kell ellenőrizni a fájlrendszereket, ha a rendszer nem lett megfelelően leállítva. A gyökérfájlrendszernek 1-et kell kapnia, míg a többi 2-t (vagy 0-át, ha nincs szükség fájlrendszer ellenőrzésre).

Important
A Gentoo fokozat (stage) fájlokban található alapértelmezett /etc/fstab fájl nem egy érvényes fstab fájl, hanem egy sablon, amely releváns értékek bevitelére használható.

root #nano /etc/fstab

DOS/Örökölt BIOS alapú operációs rendszerek

Nézzük meg, hogyan írjuk le az opciókat a /boot partícióhoz. Ez csak egy példa, és az előzőleg azonosított partíciós döntések alapján módosítani kell a telepítés során. A ppc partíciós példában a /boot általában a /dev/sda1 partíció, a fájlrendszerhez pedig a xfs ajánlott. Ezt ellenőrizni kell az indítás során, így a következőképpen írnánk le:

FILE /etc/fstabEgy példa egy DOS/Örökölt BIOS boot sorra az /etc/fstab fájlban:

Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz
/dev/sda1   /boot         defaults        0 2

Néhány rendszergazda szeretné, ha a /boot partíció nem kerülne automatikusan csatolásra a rendszer biztonságának javítása érdekében. Ezeknek az embereknek a defaults helyett a noauto szót kell használniuk. Ez azt jelenti, hogy azok a felhasználók manuálisan kell, hogy csatolják ezt a partíciót minden alkalommal, amikor használni szeretnék.

Adja hozzá azokat a szabályokat, amelyek megfelelnek a korábban meghatározott partíciós sémának, és adjon hozzá szabályokat az olyan eszközökkel kapcsolatban, mint a DVD-ROM meghajtó(k), és természetesen. Ha egyéb partíciókat vagy meghajtókat is használ, akkor azokat is adja hozzá szabályként a fájlhoz.

Alább látható egy részletesebb példa egy /etc/fstab fájlra:

FILE /etc/fstabEgy teljes /etc/fstab példa egy DOS/Örökölt BIOS rendszerhez

# Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz.
/dev/sda1   /boot            defaults    0 2
/dev/sda2   none         swap    sw                   0 0
/dev/sda3   /            xfs    defaults,noatime              0 1

/dev/cdrom  /mnt/cdrom   auto    noauto,user          0 0

DPS UEFI PARTUUID

Alább található egy példa egy /etc/fstab fájlra, amely egy GPT adathordozó táblázattal formázott adathordozóhoz készült, és Discoverable Partition Specification (DPS) UUID azonosítókat tartalmaz az UEFI firmware számára.

FILE /etc/fstabGPT adathordozó táblázat DPS PARTUUID fstab példa

# Adjust any formatting difference and additional partitions created from the "Preparing the disks" step.
# This example shows a GPT disklabel with Discoverable Partition Specification (DSP) UUID set:
PARTUUID=c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b                                  0 2
PARTUUID=0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f   none            sw                           0 0
PARTUUID=   /           xfs    defaults,noatime              0 1

Amikor az auto van használva a harmadik mezőben, a mount parancs kitalálja, hogy milyen fájlrendszer lesz az amit fel kell csatolni. Ez javasolt az eltávolítható adathordozókhoz, mivel sokféle fájlrendszerrel hozhatók létre. A negyedik mezőben lévő user opció lehetővé teszi, hogy nem-root felhasználók is csatolják a CD-t.

A teljesítmény javítása érdekében a legtöbb felhasználó szeretné hozzáadni a noatime csatolási opciót, amely gyorsabb rendszert eredményez, mivel a hozzáférési időket nem rögzítik (általában nincs is rájuk szükség). Ez szintén ajánlott szilárdtest-meghajtóval (SSD-vel) rendelkező rendszerek esetében. A felhasználók fontolóra vehetik a lazytime opció használatát is.

Tip
A teljesítmény romlása miatt nem ajánlott a discard csatolási opció megadása a /etc/fstab fájlban. Általában jobb időzített blokktörléseket ütemezni egy feladatütemező, például a cron vagy egy időzítő (systemd) segítségével. További információkért lásd: Időzített fstrim feladatok.

Ellenőrizze kétszer a /etc/fstab fájlt, majd mentse és lépjen ki a folytatáshoz.

Hálózati információk

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi szakaszok célja, hogy segítsenek az olvasónak gyorsan beállítani a rendszerét egy helyi hálózat használatához.

OpenRC-t futtató rendszerek esetében részletesebb hivatkozás a hálózati beállításokhoz a kézikönyv végén található haladó hálózati beállítás szakaszban érhető el. Azok a rendszerek, amelyek specifikusabb hálózati igényekkel rendelkeznek, átugorhatják ezt a részt, majd visszatérhetnek ide, hogy folytassák a telepítést.

A rendszer-specifikusabb systemd hálózati beállításokért kérjük, hogy tekintse meg a hálózat részt a systemd cikkben.

Számítógép neve (hostname)

Az egyik döntés, amelyet a rendszergazdának meg kell hoznia, az, hogy nevet adjon a számítógépének. Ez elég könnyűnek tűnik, de sok felhasználó nehézségekbe ütközik a megfelelő számítógépnév megtalálásában. A folyamat felgyorsítása érdekében tudni kell, hogy a döntés nem végleges - később megváltoztatható. Az alábbi példákban a tux számítógépnév szerepel.

Számítógép nevének a beállítása (OpenRC vagy systemd)

root #echo tux > /etc/hostname

systemd

A systemd init-rendszerrel futó operációs rendszer esetében a számítógép nevének a beállítása a hostnamectl segédprogrammal végezhető el. A telepítési folyamat során azonban a systemd-firstboot parancsot kell használni (további részletek később a kézikönyvben).

A "tux" számítógépnév beállításához a következő parancsot kell futtatni:

root #hostnamectl hostname tux

Futtassa a hostnamectl --help vagy man 1 hostnamectl parancsot a súgó megtekintéséhez.

Hálózat

Számos lehetőség áll rendelkezésre a hálózati interfészek beállításához. Ez a szakasz csak néhány módszert ismertet. Válassza ki azt, amelyik a legmegfelelőbbnek tűnik a szükséges beállításhoz.

DHCP a dhcpcd szolgáltatás által (bármelyik init rendszer esetében)

A legtöbb helyi hálózat (LAN) üzemeltet DHCP szervert. Ha ez a helyzet, akkor az IP-cím megszerzéséhez ajánlott a dhcpcd program használata.

A telepítéshez futtassa a következő parancsot:

root #emerge --ask net-misc/dhcpcd

Az OpenRC init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásához és azonnali elindításához:

root #rc-update add dhcpcd default

root #rc-service dhcpcd start

A systemd init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásának érdekében:

root #systemctl enable dhcpcd

Ezeknek a lépéseknek a befejezése után az operációs rendszer következő indításakor a dhcpcd IP-címet kell, hogy szerezzen a DHCP szervertől. További részletekért tekintse meg a dhcpcd cikket.

netifrc (OpenRC)

Tip
Ez az egyik módja a hálózat beállításának Netifrc használatával OpenRC rendszereken. Egyszerűbb beállításokhoz más módszerek is léteznek, például a Dhcpcd használata.

Hálózat beállítása

A Gentoo Linux telepítése során a hálózat már be lett állítva. Azonban ez csak az Live élő bootolható telepítőnek a környezetére vonatkozott, és nem a számítógépre feltelepített környezetre. Most a számítógépre feltelepített Gentoo Linux rendszer számára készül el a hálózati beállítás.

Note
Részletesebb információk a hálózatról, beleértve az olyan haladó témákat, mint a bonding, bridging, 802.1Q VLAN-ok vagy a vezeték nélküli hálózatok, a haladó hálózati beállítás szakaszban találhatók.

Minden hálózati információ a /etc/conf.d/net fájlban található. Egyszerű - bár nem feltétlenül intuitív - szintaxist használ. Ne aggódjon! Minden meg van magyarázva. Sok különböző beállítást lefedő, teljesen jól kommentezett példa található a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlban.

Először telepítse a net-misc/netifrc szoftvercsomagot:

root #emerge --ask --noreplace net-misc/netifrc

Alapértelmezettként a DHCP van használva. Ahhoz, hogy a DHCP működjön, szükséges egy DHCP kliens telepítése. Ennek részleteit később, a Szükséges rendszereszközök telepítése részben találja.

Ha a hálózati kapcsolatot speciális DHCP opciók miatt vagy azért kell beállítani, mert a DHCP szolgáltatást egyáltalán nem szeretné használni, akkor nyissa meg a /etc/conf.d/net fájlt:

root #nano /etc/conf.d/net

Állítsa a config_eth0 és a routes_eth0 változót, hogy megadja az IP-cím információkat és az útvonal információkat:

Note
Ez feltételezi, hogy a hálózati interfész neve eth0 lesz. Ez azonban nagyon rendszerspecifikus. Ajánlott feltételezni, hogy az interfész neve megegyezik azzal az interfész névvel, amelyet a telepítési adathordozó indításakor látunk, ha a telepítési adathordozó elég friss. További információk a Hálózati interfész nevek szakaszban találhatók.

FILE /etc/conf.d/netStatikus IP-cím megadása

config_eth0="192.168.0.2 netmask 255.255.255.0 brd 192.168.0.255"
routes_eth0="default via 192.168.0.1"

A DHCP használatának az érdekében, definiálja a config_eth0 változónak az értékét:

FILE /etc/conf.d/netDHCP megadása

config_eth0="dhcp"

Olvassa el a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlt a további beállítási lehetőségek listájáért. Ha speciális DHCP opciókat kell beállítani, akkor mindenképp olvassa el a DHCP kliens man súgóoldalát is.

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor ismételje meg a fenti lépéseket config_eth1, config_eth2 stb. esetén is.

Most mentse el a beállítást, és lépjen ki a folytatáshoz.

Hálózat automatikus elindítása a bootoláskor

Ahhoz, hogy a hálózati interfészek a számítógép indulásakor önmaguktól aktiválódjanak, hozzá kell adni őket az alapértelmezett futási szinthez.

root #cd /etc/init.d

root #ln -s net.lo net.eth0

root #rc-update add net.eth0 default

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor a megfelelő net.* fájlokat létre kell hozni, ahogyan azt a net.eth0 esetében is tettük.

Ha a rendszer indítása után kiderül, hogy a hálózati interfész neve (ami jelenleg eth0-ként van dokumentálva) hibás volt, akkor hajtsa végre a következő lépéseket a helyesbítéshez:

1. Frissítse a /etc/conf.d/net fájlt a helyes interfész névvel (például enp3s0 vagy enp5s0, a eth0 helyett).
2. Hozzon létre új szimbolikus linket (például /etc/init.d/net.enp3s0).
3. Távolítsa el a régi szimbolikus linket (rm /etc/init.d/net.eth0).
4. Adja hozzá az újat az alapértelmezett futási szinthez.
5. Távolítsa el a régit a következő parancs használatával: rc-update del net.eth0 default.

A hosts fájl

Fontos következő lépés lehet tájékoztatni az újonnan telepített operációs rendszert a hálózati környezetében lévő egyéb számítógépekről. A hálózaton lévő számítógépeket (hosztokat) a /etc/hosts fájlban lehet megadni. A hosztnevek hozzáadása itt lehetővé teszi a hosztnevek IP-címekre való feloldását azoknál a hosztoknál, amelyeket a névszerver nem old fel.

root #nano /etc/hosts

FILE /etc/hostsHálózati információk kitöltése

# Ez határozza meg az aktuális rendszert, és be kell állítani.
127.0.0.1     tux.homenetwork tux localhost
::1           tux.homenetwork tux localhost

# Opcionális meghatározás további rendszerekhez a hálózaton.
192.168.0.5   jenny.homenetwork jenny
192.168.0.6   benny.homenetwork benny

Mentse el és lépjen ki a szövegszerkesztőből a folytatáshoz.

Rendszerinformációk

Root jelszó

Állítsa be a root jelszót a passwd parancs használatával.

root #passwd

Később létrehozunk egy további felhasználói fiókot a napi műveletekhez.

Az init és a boot beállítása

OpenRC

Amikor az OpenRC init rendszer van használatban a Gentoo operációs rendszeren, akkor az OpenRC az /etc/rc.conf fájl segítségével állítja be a szolgáltatásokat, továbbá azzal állítja be az indítást és a leállítást az operációs rendszer számára. Nyissa meg az /etc/rc.conf fájlt, és élvezze az összes megjegyzést a fájlban. Tekintse át a beállításokat, és változtassa meg, ahol szükséges.

root #nano /etc/rc.conf

Ezután nyissa meg az /etc/conf.d/keymaps fájlt a billentyűzet beállításainak kezeléséhez. Szerkessze a fájlt a megfelelő billentyűzet kiválasztásának és a kiválasztott billentyűzet beállításának az érdekében.

root #nano /etc/conf.d/keymaps

Különös gonddal kezelje a keymap változót. Ha a rossz billentyűzetkiosztást választja ki, akkor furcsa eredmények jelenhetnek meg a billentyűzet használata során.

Végül szerkessze az /etc/conf.d/hwclock fájlt azért, hogy be legyen állítva az óra. Szerkessze az Ön személyes preferenciáinak megfelelően.

root #nano /etc/conf.d/hwclock

Ha a hardveróra nem az UTC időszámítást használja, akkor a fájlban be kell állítani a következőt: clock="local". Ellenkező esetben az operációs rendszer időeltolódási viselkedést mutathat.

systemd

Először ajánlott futtatni a systemd-machine-id-setup és a systemd-firstboot parancsokat, amelyek előkészítik az operációs rendszerünk különböző komponenseit az első indításra az új systemd környezetben. A következő opciók átadása során fel lesz kérve a felhasználót, hogy állítson be nyelvi beállításokat, időzónát, hosztnevet, root jelszót és root shell értékeket. Ez a telepítéshez véletlenszerű számítógép ID-t (gépazonosítót) is hozzárendel:

root #systemd-machine-id-setup

root #systemd-firstboot --prompt

Ezután a felhasználóknak futtatniuk kell a systemctl parancsot, hogy az összes telepített unit fájlt visszaállítsák az előre beállított szabályértékekre:

Note
Lehetséges, hogy a következő parancs futtatása után hibaüzenet jelenik meg. Ez normális jelenség, mivel a Gentoo LiveCD az OpenRC init rendszert használja.

root #systemctl preset-all --preset-mode=enable-only

Lehetséges az összes előre beállított módosítás végrehajtása, de ez alaphelyzetbe állíthatja a már beállított szolgáltatásokat a folyamat során:

root #systemctl preset-all

Ez a két lépés segít biztosítani a zökkenőmentes átmenetet az Live ISO környezetről a telepítés első rendszerindítására.

Rendszernaplózó

OpenRC

Néhány eszköz hiányzik a stage3 archívumból, mert több szoftvercsomag ugyanazt a funkciót biztosítja. Most már a felhasználón múlik, hogy melyiket telepíti.

Az első eszközválasztás a rendszer naplózási mechanizmusa. A Unix és Linux operációs rendszerek kiváló naplózási képességekkel rendelkeznek – szükség esetén minden, ami a operációs rendszeren történik, egy naplófájlba rögzíthető.

A Gentoo számos rendszernaplózási segédprogramot kínál. Néhány példa ezek közül:

• sysklogd (app-admin/sysklogd) - A hagyományos rendszernaplózó szolgáltatásokat kínálja. Az alapértelmezett naplózási beállítás már különösebb beállítás nélkül is jól működik, ami ezt a szoftvercsomagot jó választássá teszi kezdők számára.
• syslog-ng (app-admin/syslog-ng) - Fejlett rendszernaplózó szoftver. Minden, ami több annál, mint hogy egy nagy fájlba naplózunk, az további beállítást igényel. Haladó felhasználók választhatják ezt a szoftvercsomagot naplózási potenciálja alapján, de vegye figyelembe, hogy bármilyen okos naplózáshoz további beállításra van szükség.
• metalog (app-admin/metalog) - Egy magas beállíthatósággal rendszer naplózó.

A Gentoo ebuild szoftvertárolóján keresztül más rendszernaplózó segédprogramok is elérhetők lehetnek, mivel az elérhető szoftvercsomagok száma naponta növekszik.

Tip
Ha a syslog-ng használata van tervben, akkor ajánlott telepíteni és beállítani a logrotate szoftvert. A syslog-ng szoftver nem biztosít semmilyen forgatási mechanizmust a naplófájlok számára. Azonban a sysklogd újabb verziói (>= 2.0) saját naplóforgatási mechanizmust kezelnek.

A választott rendszernaplózó telepítéséhez használja az emerge parancsot. Ha Ön OpenRC init-rendszert használ, akkor hozzáadhatja az alapértelmezett futási szinthez a rc-update használatával. Az alábbi példa telepíti és aktiválja az app-admin/sysklogd szoftvercsomagot mint az operációs rendszer syslog segédprogramját:

root #emerge --ask app-admin/sysklogd

root #rc-update add sysklogd default

systemd

Bár az OpenRC-alapú operációs rendszerekhez különféle naplózási mechanizmusok állnak rendelkezésre, a systemd beépített naplózót tartalmaz, amelyet systemd-journald szolgáltatásnak neveznek. A systemd-journald szolgáltatás képes kezelni a korábbi rendszernaplózási szakaszban ismertetett naplózási funkciók nagy részét. Ez azt jelenti, hogy azok az operációs rendszerek, amelyek a systemd init-rendszert használják a rendszer- és szolgáltatáskezelőként, azok biztonságosan kihagyhatják a további syslog segédprogramok hozzáadását.

További részletekért a journalctl használatáról a rendszernaplók lekérdezéséhez és áttekintéséhez, tekintse meg a man journalctl súgót.

Számos okból kifolyólag, például a naplók továbbításának esetében egy központi gazdagépre, fontos lehet redundáns rendszernaplózási mechanizmusokat beépíteni a systemd alapú operációs rendszerbe. Ez azonban ritkán fordul elő a kézikönyv tipikus olvasói számára, és haladószintű felhasználási esetnek tekinthető. Ezért a kézikönyv nem tárgyalja.

Opcionális: A cron szolgáltatás

OpenRC

Bár opcionális és nem minden operációs rendszerhez szükséges, bölcs dolog telepíteni egy cron szolgáltatást.

A cron szolgáltatás meghatározott időközönként hajt végre parancsokat. Az intervallumok lehetnek napi, heti vagy havi, minden kedden egyszer, minden második héten egyszer, stb. Egy bölcs rendszergazda a cron szolgáltatást használja a rutinszerű rendszerkarbantartási feladatok automatizálására.

Minden cron szolgáltatás támogatja az időzített feladatok magas szintű részletességét, és általában tartalmazza az e-mail vagy más értesítési forma küldésének lehetőségét, ha egy időzített feladat nem fejeződik be a vártnak megfelelően.

A Gentoo számos lehetséges cron szolgáltatást kínál, többek között:

• cronie (sys-process/cronie) - A cronie az eredeti cron szoftverre épül, és biztonsági és beállítási fejlesztéseket tartalmaz, mint például a PAM és az SELinux használatának lehetősége.
• dcron (sys-process/dcron) - Ez a könnyűsúlyú cron szolgáltatás egyszerű és biztonságos. Még épp elég funkcióval rendelkezik ahhoz, hogy éppen hasznos maradjon.
• fcron (sys-process/fcron) - Egy parancsütemező, amely kiterjesztett képességekkel rendelkezik a cron és az anacron felett.
• bcron - Egy fiatalabb cron rendszer, amelyet biztonságos műveletek figyelembevételével terveztek. Ennek érdekében a cron-rendszert több különálló programra osztották fel. Mindegyik külön feladatért felelős, és szigorúan ellenőrzött kommunikáció zajlik az egyes részek között.

Alapértelmezett: cronie

Az alábbi példa a sys-process/cronie szoftvercsomagot használja:

root #emerge --ask sys-process/cronie

Adja hozzá a cronie szoftvert az operációs rendszer alapértelmezett futási szintjéhez, amely automatikusan elindítja azt a számítógép bekapcsolásának az alkalmával:

root #rc-update add cronie default

Alternatíva: dcron

root #emerge --ask sys-process/dcron

Ha a dcron lesz a kiválasztott cron ügynök, akkor egy további inicializáló parancsot kell végrehajtani:

root #crontab /etc/crontab

Alternatíva: fcron

root #emerge --ask sys-process/fcron

Ha az fcron lesz a kiválasztott időzített feladatkezelő, akkor további emerge lépés szükséges:

root #emerge --config sys-process/fcron

Alternatíva: bcron

A bcron egy fiatalabb cron ügynök, beépített jogosultság-elválasztással.

root #emerge --ask sys-process/bcron

modprobed-db users

If using sys-kernel/modprobed-db was picked as an option for manually compiling the kernel.

Now is the time to setup a crontab to periodically scan the system for hardware used.

FILE /etc/crontabRun modprobed-db once every 6 hours

0 */6 * * *     /usr/bin/modprobed-db store &> /dev/null

At a later date of at least a week, please visit the kernel build section of the modprobed-db article to complete the setup.

systemd

Hasonlóan a rendszer naplózáshoz, a systemd-alapú operációs rendszerek alapból támogatják az ütemezett feladatokat timers (időzítők) formájában. A systemd időzítők futtathatók operációs rendszer szinten vagy felhasználói szinten, és ugyanazokat a funkciókat kínálják, mint egy hagyományos cron szolgáltatás. Hacsak nincs szükség redundáns képességekre, akkor általában felesleges további feladatütemezőt, például cron szolgáltatást telepíteni, és biztonságosan kihagyható.

modprobed-db users

If using sys-kernel/modprobed-db was picked as an option for manually compiling the kernel.

Now is the time to setup a systemd timer to periodically scan the system for hardware used.

root #systemctl --user enable modprobed-db

At a later date of at least a week, please visit the kernel build section of the modprobed-db article to complete the setup.

Opcionális: Fájlindexelés

A fájlrendszer indexelése érdekében, hogy gyorsabb fájlkeresési lehetőségeket biztosítson, telepítse a mlocate szoftvercsomagot:

root #emerge --ask sys-apps/mlocate

Opcionális: Távoli parancssor hozzáférés

Tip
Az opensshd alapértelmezett beállítás nem engedélyezi a root felhasználó számára a távoli bejelentkezést. Kérjük, hogy hozzon létre egy nem root felhasználót és állítsa be megfelelően, hogy szükség esetén hozzáférést biztosítson a telepítés után, vagy módosítsa a /etc/ssh/sshd_config fájlt, hogy engedélyezze a root hozzáférést.

Az operációs rendszer távoli elérésének biztosítása érdekében a telepítés után a sshd szolgáltatást úgy kell beállítani, hogy az a rendszerindításkor elinduljon.

Részletesebb információkért az SSH beállításával kapcsolatban, kérjük, olvassa el a SSH cikket.

OpenRC

Az sshd init szkript hozzáadása az alapértelmezett futási szinthez OpenRC init-rendszer esetében:

root #rc-update add sshd default

root #rc-update add sshd default

Ha szükség van a soros konzol hozzáférésre (ami távoli szerverek esetén lehetséges), akkor a agetty szolgáltatást be kell állítani.

Vegye ki a kommenteket a soros konzol szakasznál a /etc/inittab fájlban:

root #nano -w /etc/inittab

# SERIAL CONSOLES
s0:12345:respawn:/sbin/agetty 9600 ttyS0 vt100
s1:12345:respawn:/sbin/agetty 9600 ttyS1 vt100

systemd

Az SSH szerver engedélyezéséhez futtassa a következő parancsot:

root #systemctl enable sshd

root #systemctl enable sshd

A soros konzol támogatásának engedélyezéséhez futtassa:

root #systemctl enable [email protected]

root #systemctl enable [email protected]

Opcionális: A Parancssor parancsainak az automatikus kiegészítése

Bash

A Bash az alapértelmezett parancssor a Gentoo rendszerekhez, ezért a kiegészítő bővítmények telepítése segíthet az operációs rendszer hatékonyabb és kényelmesebb kezelésében. Az app-shells/bash-completion szoftvercsomag telepíti a Gentoo specifikus parancsokhoz elérhető kiegészítéseket, valamint számos más általános parancsot és segédprogramot is telepít:

root #emerge --ask app-shells/bash-completion

A telepítés után a specifikus parancsokhoz tartozó bash kiegészítések az eselect segítségével kezelhetők. További részletekért tekintse meg a bash cikk Shell completion integrációk szakaszát.

Javasolt: Idő szinkronizálása

Important
Systems without a functioning Real-Time Clock (RTC) must set the system time at every system start, and on regular intervals thereafter.

Fontos a rendszeróra szinkronizálása valamilyen módszerrel. Ezt általában az NTP protokoll és szoftverrel végzik el. Léteznek más megvalósítások is az NTP protokoll használatával, mint például a Chrony.

The clock is usually synchronized via the Network Time Protocol, with an implementation such as chrony.

chrony

A Chrony beállításához, például:

root #emerge --ask net-misc/chrony

root #emerge --ask net-misc/chrony

See the chrony article for further information, for example if more advanced configurations are required.

OpenRC

Az OpenRC init rendszerrel működő operációs rendszeren futtassa:

root #rc-update add chronyd default

root #rc-update add chronyd default

systemd

A systemd init rendszerrel működő operációs rendszeren futtassa:

root #systemctl enable chronyd.service

root #systemctl enable chronyd.service

systemd-timesyncd

Alternatív megoldásként a systemd felhasználók esetleg a egyszerűbb systemd-timesyncd SNTP klienst szeretnék használni, amely alapértelmezés szerint telepítve van.

root #systemctl enable systemd-timesyncd.service

root #systemctl enable systemd-timesyncd.service

Fájlrendszereszközök

A használt fájlrendszertől függően szükség lehet a szükséges fájlrendszer-segédprogramok telepítésére (a fájlrendszer-integritás ellenőrzése, fájlrendszerek (újra)formázása stb.). Vegye figyelembe, hogy az ext4 felhasználói tér eszközei (sys-fs/e2fsprogs) már telepítve vannak a @system készlet részeként.

A következő táblázat felsorolja azokat az eszközöket, amelyeket telepíteni kell, ha bizonyos fájlrendszereszközökre van szükség a telepített operációs rendszeren.

Fájlrendszer	Szoftvercsomag
XFS	sys-fs/xfsprogs
ext4	sys-fs/e2fsprogs
VFAT (FAT32, ...)	sys-fs/dosfstools
Btrfs	sys-fs/btrfs-progs
F2FS	sys-fs/f2fs-tools
NTFS	sys-fs/ntfs3g
ZFS	sys-fs/zfs
bcachefs	sys-fs/bcachefs-tools

Ajánlott a sys-block/io-scheduler-udev-rules szoftvercsomag telepítése a megfelelő ütemező viselkedés érdekében, például az nvme eszközök esetében:

root #emerge --ask sys-block/io-scheduler-udev-rules

root #emerge --ask sys-block/io-scheduler-udev-rules

Tip
További információkért a fájlrendszerekről a Gentoo rendszerben tekintse meg a fájlrendszer cikket.

Most folytassa a Bootloader beállítása részével.

Bootloader opciók

Most már, hogy a kernel beállítása és forráskód fordítása befejeződött, valamint a szükséges rendszerbeállítás-fájlok megfelelően kitöltésre kerültek, ideje telepíteni egy olyan programot, amely a bináris futtatható kernelképfájl indítását végzi a rendszer elindításakor. Egy ilyen programot boot loader néven neveznek.

Az alkalmazandó boot loader típusa a PPC számítógép típusától függ.

NewWorld Apple vagy IBM számítógépek esetén a grub boot loadert kell kiválasztani. OldWorld Apple számítógépek esetében csak egy opció áll rendelkezésre: A BootX. A Pegasos nem igényel boot loadert, de szükséges a bootcreator telepítése a SmartFirmware boot menük létrehozásához.

NewWorld Macs

Telepítés

root #emerge --ask sys-boot/grub

Bootstrap partíció beállítása

Először készítse elő a bootstrap partíciót, amelyet a adathordozó előkészítése lépés során hozott létre. A példában szereplő /dev/sda2 partíció legyen. Opcionálisan ellenőrizze ezt a parted használatával:

Cserélje le a /dev/sda útvonalat a megfelelő eszközre, ha szükséges.

root #parted /dev/sda print

Model: ATA Patriot Burst El (scsi)

Disk /dev/sda: 120GB

Sector size (logical/physical): 512B/512B

Partition Table: mac

Disk Flags:

Number  Start   End     Size    File system  Name       Flags
 1      512B    32.8kB  32.3kB               Apple
 2      32.8kB  852kB   819kB   hfs          bootstrap  boot
 3      852kB   538MB   537MB   ext4         Boot
 4      538MB   54.2GB  53.7GB  ext4         Gentoo

Ebben a kimenetben a 2. partíció tartalmazza a bootstrap információt, így a /dev/sda2 a helyes útvonal, amit használni kell.

Formázza ezt a partíciót HFS formátumra a hformat parancs segítségével, amely a sys-fs/hfsutils szoftvercsomag része.

root #dd if=/dev/zero of=/dev/sda2 bs=512

root #hformat -l bootstrap /dev/sda2

Hozzon létre egy könyvtárat a bootstrap partíció felcsatolásához, majd csatolja azt fel a fájlrendszerbe:

root #mkdir /boot/NWBB

root #mount --types hfs /dev/sda2 /boot/NWBB

GRUB beállítása

root #grub-install --macppc-directory=/boot/NWBB /dev/sda2

Ha a telepítés hibák nélkül fejeződik be, akkor csatolja le a bootstrap partíciót:

root #umount /boot/NWBB

Ezután tegye bootolhatóvá a partíciót, azaz blesselje, hogy elinduljon:

root #hmount /dev/sda2

root #hattrib -t tbxi -c UNIX :System:Library:CoreServices:BootX

root #hattrib -b :System:Library:CoreServices

root #humount

Végül készítse el a grub.cfg fájlt:

root #grub-mkconfig -o /boot/grub/grub.cfg

OldWorld Macs

BootX

Important
A BootX kizárólag OldWorld Apple rendszereken használható MacOS klasszikus 7-től 9-ig terjedő verzióval. Azoknál a számítógépeknél, amelyek kevesebb mint 32MB RAM memóriával rendelkeznek, a MacOS klasszikus 7-et kell használni.

A BootX program letöltése elérhető a https://github.com/immolo/BootX/archive/refs/tags/1.2.2.tar.gz linkről.

Mivel a BootX a Linuxot a MacOS-en belülről indítja, a kernelképfájlt át kell másolni a Linux partícióról a MacOS partícióra. Először csatolja a MacOS partíciót a chroot-on kívülről. Használja a mac-fdisk -l parancsot, hogy megtalálja a MacOS partíció számát. Itt példaként az sda6 szerepel. Miután a partíció csatolásra került, másolja át a kernelképfájlt a rendszer könyvtárában, hogy a BootX megtalálhassa azt.

root #exit

cdimage ~#mkdir /mnt/mac

cdimage ~#mount /dev/sda6 /mnt/mac -t hfs

cdimage ~#cp /mnt/gentoo/usr/src/linux/vmlinux "/mnt/mac/System Folder/Linux Kernels/kernel-6.18.8-gentoo"

Most, hogy a kernelképfájl át lett másolva, szükséges újraindítani a számítógépet a BootX beállításához.

cdimage ~#cd /

cdimage ~#umount -l /mnt/gentoo/dev{/pts,/shm,}

cdimage ~#umount -l /mnt/gentoo{/proc,/sys,}

cdimage ~#umount -l /mnt/mac

cdimage ~#reboot

Természetesen ne feledje el eltávolítani a bootolható CD lemezt, különben a CD fog újból elindulni a MacOS helyett.

Miután a számítógép betöltött a MacOS-be, nyissa meg a BootX vezérlőpanelt. Ha nem használ genkernelt, akkor válassza az Opciókat, és törölje a "Use specified RAM disk" opció jelölését. Ha genkernelt használ, akkor győződjön meg róla, hogy a genkernel initrd van kiválasztva, nem pedig a telepítő CD initrd. Ha nem használ genkernelt, akkor lehetőség van megadni a számítógép Linux root lemezét és partícióját. Töltse ki ezeket a megfelelő értékekkel. A kernel beállításától függően további boot argumentumokat is alkalmazni kellhet.

A BootX beállítható úgy, hogy Linuxot indítson bootoláskor. Ha ez megtörtént, akkor a számítógép először bebootol a MacOS-be, és a rendszerindítás során a BootX elindítja és futtatja a Linuxot. További információért látogasson el a BootX honlapjára.

Important
Győződjön meg arról, hogy a kernel támogatja az HFS és HFS+ fájlrendszereket, különben nem lesz lehetséges a kernel frissítése vagy módosítása a MacOS partíción.

Pegasos

Note
A Pegasos is támogatja a Grub boot loadert, de ez jelenleg nincs dokumentálva a Gentoo rendszerben. Kérjük Önt, hogy adja hozzá ezt a fő wiki oldalhoz, és értesítse ezen az oldal vitafórumán, amint készen áll az ide történő áthelyezésre.

BootCreator

Important
A BootCreator egy jól megtervezett SmartFirmware bootmenüt készít, amely Forth nyelven íródott a Pegasos számára.

Először győződjön meg arról, hogy a bootcreator telepítve van a rendszeren:

root #emerge --ask sys-boot/bootcreator

Most másolja át a fájlt /etc/bootmenu.example a /etc/bootmenu/ könyvtárba, majd szerkessze azt az egyéni igényeknek megfelelően:

root #cp /etc/bootmenu.example /etc/bootmenu

root #nano -w /etc/bootmenu

Alább található a teljes /etc/bootmenu beállításfájl. A vmlinux és az initrd helyére a kernel és az initrd képfájlok neveit kell beilleszteni.

FILE /etc/bootmenuPélda a bootcreator beállításfájlra

#
# Example description file for bootcreator 1.1
#
  
[VERSION]
1
  
[TITLE]
Boot Menu
  
[SETTINGS]
AbortOnKey = false
Timeout    = 9
Default    = 1
  
[SECTION]
Local HD -> Morphos      (Normal)
ide:0 boot2.img ramdebug edebugflags="logkprintf"
  
[SECTION]
Local HD -> Linux (Normal)
ide:0 kernel-6.18.8-gentoo video=radeonfb:1024x768@70 root=/dev/sda3
  
[SECTION]
Local HD -> Genkernel (Normal)
ide:0 kernel-genkernel-ppc-6.18.8-gentoo root=/dev/ram0
root=/dev/sda3 initrd=initramfs-genkernel-ppc-6.18.8-gentoo

Végül a boot menüt át kell alakítani Forth formátumba, majd a boot partícióra kell másolni, hogy a SmartFirmware el tudja olvasni. Ehhez szükséges futtatni a bootcreator programot:

root #bootcreator /etc/bootmenu /boot/menu

Note
Ügyeljen arra, hogy nézze át a SmartFirmware beállításait újraindításkor, mert ez a menü lesz az alapértelmezés szerint betöltött fájl.

Rendszer újraindítása

Lépjen ki a chrootolt környezetből, és válassza le az összes felcsatolt partíciót. Ezt követően írja be azt az egyetlen mágikus parancsot, amely elindítja a végső, valódi tesztet: reboot.

(chroot) livecd #exit

livecd~#cd

livecd~#umount -l /mnt/gentoo/dev{/shm,/pts,}

livecd~#umount -R /mnt/gentoo

livecd~#reboot

Ne feledje el eltávolítani az Live ISO telepítőt, különben ismét elindulhat a számítógépen az újonnan telepített Gentoo rendszer helyett!

Miután újraindította a számítógépet, és belépett a frissen feltelepített Gentoo környezetben, bölcs dolog véglegesíteni a Gentoo telepítést.

Felhasználói adminisztráció

Felhasználó hozzáadása a napi használat számára

Root felhasználóként dolgozni egy Unix/Linux rendszeren veszélyes, és amennyire csak lehetséges, kerülendő. Ezért erősen ajánlott, hogy a mindennapi használathoz egy vagy több normál felhasználói fiókot is létrehozzon.

A csoportok, amelyeknek a felhasználó tagja, meghatározzák, hogy milyen tevékenységeket végezhet maga a felhasználó. Az alábbi táblázat számos fontos csoportot sorol fel:

Csoport	Leírás
audio	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hangeszközökhöz való hozzáférést.
cdrom	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az optikai eszközökhöz való közvetlen hozzáférést.
cron	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az időalapú feladatütemezést a cron használatával. Megjegyzés: A systemd szolgáltatási rendszert futtató rendszereken a felhasználói fiókok systemd időzítőket és felhasználói szolgáltatásfájlokat használhatnak a cron feladatok helyett.
floppy	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az ősi mechanikus eszközök, az úgynevezett floppy meghajtók közvetlen elérését. Ezt a csoportot általában nem használják a modern rendszereken.
usb	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hozzáférést a hangeszközökhöz.
video	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hozzáférést a videórögzítő hardverekhez és a hardveres gyorsításhoz.
wheel	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a su (substitute user) parancs használatát, amely lehetővé teszi a root fiókra vagy más fiókokra való átváltást. Egyfelhasználós rendszerek esetén, amelyek tartalmaznak egy root fiókot. Érdemes ezt a csoportot hozzáadni az elsődleges normál felhasználóhoz.

Például, ahhoz hogy létrehozzunk egy orbanviktor nevű felhasználót, aki a wheel, users és audio csoportok tagja, először root felhasználóként kell bejelentkezni (csak a root hozhat létre felhasználókat), és futtatni kell a useradd parancsot:

Login:root

Password: (Enter the root password)

Amikor jelszavakat állítunk be a normál felhasználói fiókokhoz, jó biztonsági gyakorlat, hogy ne használjuk ugyanazt vagy hasonló jelszót, mint amit a root felhasználó számára állítottunk be.

A kézikönyv szerzői azt javasolják, hogy legalább 16 karakter hosszúságú jelszót használjunk, amely teljesen egyedi minden más felhasználóhoz képest a rendszeren. Nyugodjon meg, az ilyen hosszúságú jelszót is fel fogja valaki törni. Ha így haladunk a fejlődéssel, akkor már lehet, hogy a közeljövőben.

root #useradd -m -G users,wheel,audio -s /bin/bash orbanviktor

root #passwd orbanviktor

Password: (Enter the password for orbanviktor)
Re-enter password: (Re-enter the password to verify)

Ideiglenes jogosultság megemelése

Ha egy felhasználónak valaha is root jogosultságokkal kell elvégeznie egy feladatot, akkor használhatja a su - parancsot, hogy ideiglenesen root jogosultságokat kapjon. Egy másik módja a sudo (app-admin/sudo) vagy doas (app-admin/doas) segédprogramok használata, amelyek helyes beállítás esetén nagyon biztonságosak.

Root bejelentkezési lehetőség letiltása

Warning
Mielőtt letiltaná a root bejelentkezést, győződjön meg arról, hogy egy felhasználói fiók tagja a wheel csoportnak, és létezik mód a felhasználói jogosultságok emelésére, különben a root hozzáférés le lesz zárva, és a rendszer-adminisztráció lehetetlenné válik helyreállítási művelet nélkül. Néhány általános módszer a jogosultságok emelésére: app-admin/sudo, app-admin/doas, vagy a systemd run0.

A lehetséges fenyegetések megelőzése érdekében a root felhasználóval történő bejelentkezést úgy akadályozhatjuk meg, hogy töröljük a root jelszót és/vagy letiltjuk a root bejelentkezést.

A root bejelentkezés letiltásához:

root #passwd -l root

A root jelszó törléséhez és a bejelentkezés letiltásához:

root #passwd -dl root

Adathordozó kitakarítása

Telepítési műveletek maradványainak az eltávolítása

Miután a Gentoo telepítése befejeződött és az operációs rendszer újraindult, ha minden jól ment, a fokozat (stage) fájlt és más telepítési műveletek maradványait - mint például a DIGEST, CONTENT vagy *.asc (PGP aláírás) fájlokat - most biztonságosan el lehet távolítani.

A fájlok a / könyvtárban találhatók, és az alábbi parancs segítségével törölhetők:

root #rm /stage3-*.tar.*

Hová tovább innen?

Nem tudja, merre induljon tovább? Számos út létezik a felfedezésre... A Gentoo rengeteg lehetőséget kínál felhasználóinak, és ezért sok dokumentált (és kevésbé dokumentált) funkciót kell felfedezni itt a wiki-n és más Gentoo-hoz kapcsolódó aldoménekben (tekintse meg az alábbi Gentoo online szakaszt).

További dokumentáció

Fontos megjegyezni, hogy a Gentoo operációs rendszerben elérhető számos választási lehetőség miatt a kézikönyv által nyújtott dokumentáció korlátozott terjedelmű - főként a Gentoo rendszer telepítésének és alapvető rendszerkezelési tevékenységek működésbe hozatalára összpontosít. A kézikönyv szándékosan kizárja a grafikus környezetekkel, a rendszer keményítésével és más fontos adminisztratív feladatokkal kapcsolatos utasításokat. Mindezek ellenére a kézikönyv további szakaszai segítenek az olvasóknak az alapvető funkciókkal.

Az olvasóknak mindenképpen érdemes megnézniük a kézikönyv következő részét, amelynek címe: Working with Gentoo, amely elmagyarázza, hogyan tarthatják naprakészen a szoftvereket, hogyan telepíthetnek további szoftvercsomagokat, részleteket a USE zászlókról, az OpenRC init rendszerről és számos más hasznos témáról a Gentoo rendszer telepítés utáni kezelésével kapcsolatban.

A kézikönyv mellett az olvasóknak is érdemes felfedezni a Gentoo wiki más részeit, hogy további, közösség által biztosított dokumentációkat találjanak. A Gentoo wiki csapata egy dokumentációs téma áttekintést is kínál, amely kategóriák szerint sorolja fel a wiki cikkek válogatását. Például utal a lokalizációs útmutatóra, hogy a rendszert otthonosabbá tegyék (különösen hasznos azoknak a felhasználóknak, akik második nyelvként beszélnek angolul).

A legtöbb felhasználó, aki asztali környezetben dolgozik, grafikus környezetet állít be, hogy natív módon tudjon dolgozni. Számos közösség által karbantartott 'meta' cikk létezik a támogatott asztali környezetek (DE-k) és ablakkezelők (WM-ek) számára. Az olvasóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy minden egyes DE kicsit eltérő beállítási lépéseket igényel, ami megnöveli a telepítés és beállítás bonyolultságát.

Számos más Meta articles létezik, amelyek olvasóinknak magas szintű áttekintést nyújtanak a Gentoo-ban elérhető szoftverekről.

Gentoo online

Important
Az olvasóknak tudniuk kell, hogy az összes hivatalos Gentoo webhelyet a Gentoo viselkedési szabályzata irányítja. A Gentoo közösségben való aktív részvétel kiváltság, nem jog, és a felhasználóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a viselkedési szabályzat létezésének oka van.

A Libera.Chat által üzemeltetett internetes relé csevegő (IRC) hálózat és a levelezőlisták kivételével a legtöbb Gentoo webhelyhez egyedi fiók szükséges a kérdések feltevéséhez, a beszélgetések megnyitásához vagy a hibajegyek bejelentéséhez.

Fórumok és IRC

Minden felhasználó szívesen látott a Gentoo fórumokon vagy az internetes relé csevegő csatornáink egyikén. Könnyen kereshető a fórumokon, hogy a friss Gentoo telepítés során tapasztalt problémát korábban mások felfedezték-e, és visszajelzések után megoldották-e. Meglepő lehet, hogy milyen gyakran találkoznak más felhasználók a Gentoo első telepítési problémáival. Ajánlott, hogy a felhasználók először keresgéljenek a fórumokon és a wikiben, mielőtt segítséget kérnének a Gentoo támogatási csatornákon.

Levelezőlisták

Több levelezőlista áll rendelkezésre a közösségi tagok számára, akik inkább e-mailben kérnek támogatást vagy visszajelzést, mint hogy felhasználói fiókot hozzanak létre a fórumokon vagy az IRC-n. A felhasználóknak követniük kell az utasításokat, hogy feliratkozhassanak a konkrét levelezőlistákra.

Hibák

Néha, miután áttekintettük a wikit, keresgéltünk a fórumokon, és támogatást kértünk az IRC csatornán vagy levelezőlistákon, nincs ismert megoldás egy problémára. Általában ez annak jele, hogy hibát kell nyitni a Gentoo Bugzilla oldalán.

Fejlesztési útmutató

Azok az olvasók, akik többet szeretnének megtudni a Gentoo fejlesztéséről, nézzenek utána a Fejlesztési útmutatóban. Ez az útmutató részletes utasításokat nyújt az ebuild-ek írásáról, eclass-okkal való munkáról, valamint számos általános fogalom meghatározását tartalmazza, amelyek a Gentoo fejlesztésének hátterében állnak.

Zárógondolatok

A Gentoo egy robusztus, rugalmas és kiválóan karbantartott disztribúció. A fejlesztői közösség örömmel fogadja a visszajelzéseket arról, hogy miként lehetne még jobb disztribúcióvá tenni a Gentoo rendszert.

Emlékeztetőül: Minden visszajelzés, amelyet ehhez a kézikönyvhöz hozzá kíván adni, kövesse a kézikönyv elején található Hogyan javíthatom a kézikönyvet? szakaszban részletezett irányelveket.

Kíváncsian várjuk, hogy felhasználóink ​​hogyan választják majd a Gentoo megvalósítását egyedi használati eseteiknek és igényeiknek megfelelően.